Átfogó közoktatási reformot

A reformok kapcsán sok szó esik arról, hogy az intézményközpontú iskola időszaka végleg lejárt, s iskoláinkat gyermekközpontúvá kell tenni. Mindez pedig az iskolairányítás decentralizálása mellett szükségessé teszi, hogy az iskolák mindennapos pedagógiai tevékenységében érvényre jusson a nagyfokú önállóság, a hatáskörök bővítése. Olyan eurokompatibilis közoktatási rendszerre van szükség, melynek legfőbb ismérve a minőségi iskola, ahol nem a minisztériumban, vagy annak háttérintézményeiben szabják meg, hogy milyen és mennyi anyagot kell átvenni, hány és milyen hivatalnokra, mérnökre stb. van vagy lesz szükség. Gondoljunk csak vissza az elmúlt rendszerre, hogy milyen nagy eltolódások voltak a természettudományok felé. A nagy többséget a természettudományi pályákra irányították, ott szaporították fel a nem kötelező tantárgyak számát, míg a humán osztályok és pályák számát fokozatosan leépítették, erősen korlátozták. Ismeretes, hogy a humán és nyelvi tantárgyak az öntudatos állampolgárrá nevelés eszközei, ilyenekre a centralizált oktatásban és államokban nincs szükség.

Maximalista tananyagok

A tananyag az ilyen iskolákban jóval bővebb, mint a gyermekközpontú iskolákban. Még jelenleg is a teljesítményelvű iskola működik, ahol a központi tanterveknek meghatározó szerepük van. Szakemberek kutatásai és a mindennapos pedagógiai gyakorlat egyöntetűen bizonyítja, hogy nálunk az átvételre előírt központilag meghatározott tantervek, abból eredően a tanítási órákra szétírt tananyag maximalista, nem veszi figyelembe a gyermek életkorát, s annak életben való felhasználhatósága nagyon alacsony százalékos és időben egyre rövidebb. Amit az iskoláinkban megtanítunk, azok csupán 20 százalékban befolyásolják a gyermekek életben való érvényesülését, boldogulását. A megtanult anyagnak 75 százalékát öt év alatt még a legjobb tanulók is elfelejtik, ha csak nem használják rendszeresen.

Helytelen lenne azonban a nyitott társadalmakban működő gyermekközpontú iskolákat úgy értelmezni, hogy ott a gyermekek azt csinálnak, amit akarnak. A gyermekközpontúság ennél sokkal mélyebb, szakmailag alaposabban értelmezendő. Az ilyen iskolában tanító pedagógus alaposan elismeri a gyermek testi, lelki és szellemi állapotát, az azokból fakadó szükségletek megfelelő módszerrel való kielégítésére törekszik. Más szóval szakszerűséget, ilyen viszonyulást jelent a gyermekhez. Az ilyen iskola nem egyenlő a tanári monológgal, hanem annak éppen ellenkezőjén, a vitatkozáson, véleménycserén alapszik. Az eddig erősen centralizált közoktatási rendszert jelentősen meg kell reformálni, hiszen az Európai Unió közoktatási szempontból a kimunkált pluralizmus hazája. Ennek megfelelően valamennyi iskola egyenlő támogatottságot kell hogy kapjon az államtól, az állampolgárok adójából.

Nemzetiségi iskolák

A pedagógus számára nagyfokú önállóságot, módszertani szabadságot, beleszólást biztosít a tananyag összeállításába és elosztásába. Az iskolai nevelésben a szóbeli memorizálással ellentétben előtérbe kerül az érzelmi nevelés, melynek legfontosabb eszközei a művészetek és a praktikus készségek kibontakoztatása. Egyértelművé kell tenni, hogy az oktató-nevelő tevékenységben a módszertani igényesség és a szakmai szempontok érvényesítése az elsődleges.

Az új közoktatási törvénynek foglalkoznia kell a nemzetiségi iskolák specifikumaival, rögzíteni kellene a decentralizáció keretében ezen iskolák önigazgatásának elveit. Mindenekelőtt az iskolák államilag finanszírozott háttérintézményeire, szakmai-módszertani irányítására, ellenőrzésére gondolok. Ezen intézmények hatáskörébe tartozhatna a pedagógusok továbbképzése, az iskolavezetők folyamatos felkészítése az új kihívásokra, különböző szakszolgáltatások, tanácsadás (jogi) biztosítása stb.

Az egész társadalom érdeke

A rendszerváltás óta eltelt 15 év bizonyítja a legjobban, hogy az oktatásügyben a reformok nagyon nehézkesen, görcsösen következnek be. Beigazolódott, hogy az állam, mely a diktatúrában félt mindennemű reformtól, a demokráciában sem lesz egyszerre okos és jó. A hatalomgyakorlásnak ez a két módja abban különbözik, hogy a demokráciának kimunkált jogrendje van, és az állampolgárnak lehetősége (kötelessége) van jogaival élni. Számtalanszor elhangzott már, szinte közhely, hogy az oktatásügy kulcsszerepet tölt be a modern demokráciákban. Sajnos ma még ez a szemlélet csekély kivételtől eltekintve csupán néhány deklaráció szintjén érvényesül.

Köztudott, hogy az oktatásügy alulfinanszírozott, hátrányban van a többi ágazattal szemben, s a törvényalkotás terén sem élenjáró. Végre tudatosítani kell (kellene), hogy az átfogó közoktatási reform az egész társadalom érdeke, mely nélkül nincs minőségi iskola, nem nyernek megoldást a jövő generáció, a pedagógusok, szülők és iskolák égető problémái. A közoktatási törvénynek kell egyértelművé tenni azt is, hogy az oktatásügy szolgáltatás, mely az állampolgár igényeit veszi figyelembe, annak elvárásai és érdekei szerint alakítható.

(A szerző Felbári Batthyány-Strattmann László Alapiskola igazgatója)