Ami elol nincs menekvés

A reklám, mint olyan, azért születhetett meg, mert valamikor réges-régen, a világnak kezdetén az iparosok, kézmuvesek, kereskedok szerették volna minél több embernek a tudomására hozni, mivel is foglalkoznak, s természetesen azt is minél több emberrel tudatni akarták, hogy az o árujuk a legjobb messze földön. Eleinte csak szóban terjedt a hír, aztán megjelentek a plakátok, újsághirdetések. Hiába tartja a mondás, hogy a jó bornak nem kell cégér, azért a biztonság kedvéért mindenki kiakasztotta azt a bizonyos cégért. Mert veszteni nem nagyon volt mit, esetleg csak a rossz borból is több fogyott, köszönhetoen egy díszes cégérnek...

A mai reklámok, amik már a csapból is folynak, viszont aligha hasonlítanak az egykori hirdetményekre. Talán csak annyiban, hogy akkor is, most is, minden a leheto legjobb, legkiválóbb, leghasznosabb termékként volt, illetve van feltüntetve.

lgy a választás is nehéz, mert melyiket válasszuk két mosópor, fényképezogép vagy beszélo baba közül, ha mindegyik annyira fantasztikus és egyedülálló. Gyaníthatóan maguk a hirdetok is sejtik, a vevoket nem elsosorban a reklámok befolyásolják, hanem a pénztárcájuk vastagsága. Ez persze nem akadályozza meg oket abban, hogy milliókat költsenek új és új reklámfilmekre, billboardokra és hasonlókra.

A reklámok szerencsére nem mindig unalmasak, néha el is lehetne oket nézni, ha... Ha nem mindig a film legizgalmasabb jelenetének kellos közepén jönne az a fránya reklámszünet. Mire aztán vége a rövid kis filmecskéknek, amik a legfinomabb vajat, a legvékonyabb szárnyas-betétet és a leggyorsabb fej-fájáscsillapítót hivatottak népszerusíteni, sot a kenósorsolás is befejezodött, jöhet újra a film, csak a nézok jelentos hányada már azt is elfelejtette, mi is volt a sztori. Sebaj, mire jön a következo szünet, ismét képben lesznek, és ez így megy a végtelenségig. Vagy amíg a kedves nézo meg nem unja, és nem választja inkább a videókölcsönzot.

A falakat, jármuveket díszíto hirdetésekkel más a helyzet. Unalmában jobb híján azokat is elolvassa az ember, de a huszadik olvasásra már fejbol tudja a szöveget... Na de pont erre várnak a hirdetok. Mert hiába hangoztatja bárki, hogy rá nem hatnak a reklámok, ot nem lehet csak úgy befolyásolni, nem tudhatja, hogy amikor az élelmiszerboltban két joghurt közül választ éppen, nem a tévébol ismert dalocska csendül-e fel a tudatalattijában, és ha tusfürdot vásárol, nem annak az óriásplakáton látott jóképu férfinak a fényképe jelenik-e meg lelki szemei elott, akihez hasonlítani szeretne.

A reklámok elol ugyanis meg lehet próbálni elmenekülni, de a próbálkozás eleve kudarcra van ítélve. De ha túl szomorúak lennénk, jó tudni, hogy létezik egy keksz, ami azonnal jobb kedvre derít.