A teásfilter titka

Biztosan még sosem jutott eszedbe az, hogy vajon miért lehet olyan erős a teásfilter, miért nem szakad el még nedvesen sem, s hogy akkor milyen anyagból készülhet! Ez is egy újabb hétköznapi csoda, egy mindennapos kérdés, ami talán még egyszer sem merült fel benned. S ha mégis, most megnézzük, mi lehet rá a válasz!

A tea az egyik legnépszerűbb ital, melynek mára már történelme van. Egyes nemzetek jobban, míg mások kevésbé kedvelik, van, ahol igazi kultúrája van a tea fogyasztásának, máshol „ahogy esik, úgy puffan” elven készítik el, magyarul mindegy, csak készen legyen. Az egyik legnagyobb teaivó ország Nagy-Britannia, ahol naponta akár 150-200 millió csészényi filteres teát is készítenek. A teafű kis zacskókba van adagolva, ez a teásfilter. Egy ilyen filterből, ha azt leforrázzuk, egy csésze meglehetősen erős teát kapunk. A teafilternek funkciója van, mégpedig az, hogy az apró kis teafüveket ne engedje át a csészébe, és kristálytiszta, finom italt kapjunk eredményül. És itt jön a jogos kérdés! Miért nem szakad el a filter, annak ellenére, hogy gőzölgő, forró vizet öntünk rá? A filter készítésére használt papír lyukacsainak elég nagynak kell lenniük ahhoz, hogy a forró vizet átengedjék, ugyanakkor a tealevelek nem kerülhetnek a vízbe. A vékony papír nem szakadhat el a nagy sebességű teacsomagoló gépeken éppúgy, mint használat közben, nedvesen sem. A sima papír nem lenne erre alkalmas. A filterpapírt így kétféle rostból készítik: manilakenderből, mely egy hosszú, természetes rost, ebből fonnak kötelet is, illetve a zacskók lezárásához használt, hőre lágyuló műanyag szálakból. Ezt a két rostot nem szövik egybe, hanem egy vizes elegyben rétegezve egymásra ülepítik. Amikor a víz elpárolog, a rosthálóból hengerek között kipréselik a maradék nedvességet, és el is készült a filterpapír.

Ennek a módszernek az a végeredménye, hogy a papír szabálytalan, hálószerű szerkezetet kap, melyen a lyukak eltérő méretűek.

A teacsomagoló gépben két papírszalag fut, az alsóra a gép rányomja a megfelelő mennyiségű teát, majd melegítéssel hozzáragasztja a felső csíkot is. A hőre lágyuló műanyag szálak megolvadnak, majd miután kihűltek, erősen rögzítik a két réteget. A műanyag több mint 100 fokon olvad, így a zacskó a forró vízben sem ázik szét.

Gondoltad volna, hogy nem is olyan egyszerű elkészíteni egy teásfiltert? És egyáltalán kinek jutott eszébe épp a manilakender? A fő, hogy az emberek erre is rájöttek, így ismét sikerült megoldást találni egy kérdésre, mely mindannyiunk helyzetét megkönnyíti. Legalábbis a tea elkészítése közben! (s)