A szellemi sportok koronázatlan királya

Fekete, fehér, sakk és matt, király és királynő. És akkor még a lovakról, a futókról, és persze a parasztokról nem is beszéltem. Pedig ezek a bábuk, a sakktábla, és a két játékos mind elengedhetetlen kellékei a sakk nevű játéknak. S hogy honnan ered ez a logikai játék? ĺme, a válasz.

A sakkozás ősidők óta ismert játék. S pontosan azért, mert nem egy új keletű játékról van szó, számos elképzelés látott napvilágot kialakulásával kapcsolatban. Egyesek a fáraók mellett talált figurákból következtettek arra, hogy az egyiptomiak voltak a feltalálók.

Persze, szép lassan kiderült, hogy a megtalált bábuknak semmi köze nincs a sakkhoz. Sokkal inkább két másik táblajátékhoz. Az egyiket 30 mezőn játszották 12 figurával, a másikat pedig 144 mezőn 48 figurával. Persze, a tudósok nem adták fel és tovább kutattak. Egészen Babilonig és Kínáig jutottak. Sajnos itt sem jártak sok sikerrel, mert kiderült, hogy a kínaiak is csak átvették és továbbfejlesztették a játékot. Náluk az úgynevezett elefántsakk volt a menő. Ezt egy 8-szor 9-es kockás táblán játszották és csak távolról hasonlított a sakkhoz.

Aztán itt vannak még a perzsák és az arabok is, akik egyértelműen Indiát tartják a sakk szülőhazájának. A mostani kutatási eredmények is ezt támasztják alá. Az indiaiak már ismerték a 2 és 4 személyes sakkot, amelyben elefántfigurák feleltek meg a mai futóknak. Az őssakkot négyen játszották, 64 mezőn és a dolog érdekessége az, hogy dobókockával. Akkor még négy szín volt a játékban, mivel ugye négyen játszották. Ezek voltak a piros, a zöld, a sárga és a fekete. Minden játékos nyolc bábuval rendelkezett. Mindenkinek egy király, egy elefánt (futó), egy ló, egy bástya (amit gyakran ábrázoltak hajónak) és négy gyalog állt a rendelkezésére, hogy megnyerje a mérkőzést. S hogy miért volt szükség a dobókockára?

Hát azért, mert minden játékos annyit léphetett előre, amennyit előtte a kockával dobott. A cél pedig elfoglalni az ellenség trónját. A játékosok párt alkottak és az nyert, aki legalább két királyt el tudott fogni. Azt nem lehet pontosan tudni, hogy a sakk mikor váltott át kétszemélyes küzdősporttá, de az biztos, hogy a perzsák már a VI. században kocka nélkül, ketten játszották az agytornáztató játékot.

Európában a sakk fellegvára Spanyolország és Olaszország volt. A két ország hatalmas bajnokságokat rendezett, ahol hercegek, királyok, nemesek versengtek a sakk-matt kimondásáért, változó sikerrel.

Mert hogy ez a sport kezdetben csak és kizárólag az előkelőbb rétegek között hódított. Aztán szép lassan megalakultak a nagy sakktársaságok, és megszületett az első nem hivatalos világbajnok is egy német származású matematikatanár személyében.

Most pedig térjünk vissza a mába. Biztosan te is láttál már sakktáblát, és ismered a játékot. Ha esetleg mégsem, akkor most mesélek róla egy kicsit.

Ma a sakk nevű játékot egy 32 fekete és 32 fehér kockából álló táblán játsszák. A játékosok fekete és fehér bábuk közül választhatnak. Mindkét fél egy királlyal, egy királynővel, két futóval, két bástyával, két lóval és nyolc paraszttal küzdhet az ellenséges király ledöntésére.

Egyszóval, a királyt meg kell akadályozni abban, hogy tovább tudjon lépni. Ha ez sikerül, akkor örömmel kiálthatsz fel, hogy sakk-matt.

Tehát győzelemre fel! Vedd elő a sakktáblát, és próbálkozz. Előbb vagy utóbb te is győztes lehetsz. Ha pedig mégsem sikerülne a nagy bravúr, fogd fel úgy a dolgot, hogy legalább megtanultál sakkozni.

Ja, és ne feledkezz meg a Nagyszünet rovatunkról sem. Holnap is sok érdekes írással várunk benneteket. (s)