A remény hal meg utoljára

A kövületeket hamisítványoknak véltük, bár szakismeretek híján tanácstalanok voltunk, vajon a kőzetből kidudorodó növényi relief utánzat-e, vagy eredeti, föld mélyéről napvilágra került, értékes lelet. A marokkói el akarta adni a szülőföldjét jó pénzért idegeneknek. A minap pedig kiderült, hogy egy másik arab állam, Irak lakosai is azon törik a fejüket, hogy a tárva-nyitva tátongó múzeumok bendőjéből kincseket hozzanak elő és értékesítsék azokat.

Vajon meg tudják-e a tudósok és az archeológusok akadályozni, hogy az iraki múzeumok ellopott kincsei ne kerüljenek forgalomba? Hogyan vehetjük fel a harcot a háború után megindult fosztogatás, rablás, eltulajdonítás ellen? Mennyi műkincs vándorolhatott már a történelem folyamán magángyűjtőkhöz? Mennyi érték hever magánlakások polcain, talaján, lóg a falakon? És igencsak kíváncsi lennék, mennyi műtárgy kerül az iraki háború befejezése után gyűjtők kezébe. Nemkülönben arra is, vajon én, iraki asszonyként, hosszú nélkülözések után lopnék-e nyitott múzeumokból, hotelokból dísztárgyakat.

A mezopotámiai, illetve az egykori sumér-akkád kultúra bölcsőjében született pompás művészeti alkotások most könnyűszerrel vándorolhatnak az iraki lakosság kezébe, díszíthetik szobáikat, illetve a feketepiacon landolhatnak és kerülhetnek ily módon a nyugati kultúra karmai közé.

Azonban a remény hal meg utoljára. Talán nemzetközi összefogással megakadályozható, hogy illetéktelenek kezébe jussanak a műkincsek. A német múzeumok Iraknak gyors segítségnyújtást ígértek, miután a tudtukra jutott, hogy rablók kifosztották az archeológiai múzeumot és a bagdadi könyvtárat. Hasonlóképpen tett a londoni Brit Múzeum. Minden eszközt bevetnek, hogy megmentsék a kirabolt műemlékeket, illetve az elrabolt műkincseket. Az UNESCO alapítványt létesített az iraki kulturális örökség megvédésére. Párizsban különleges kongreszszus folyt, ahol a szakemberek kijelentették, hogy a rablóknak kulccsal kellett rendelkezniük a múzeumokhoz, egyébként nem lehetséges ilyen mértékű rablás. A porosz kulturális örökség alapítványának elnöke, akinek vezetésével jelenleg a berlini Pergamen Múzeum mezopotámiai részlege újul fel, reményét fejezte ki, hogy az ideiglenes brit és francia intézményekkel közösen felvehetik a harcot a műkincsek elkallódása, illetve illetlen kezekbe való vándorlása ellen. Clare Short, a nemzetközi fejlődés brit miniszter-asszonya nyomatékosan kijelentette, hogy a bagdadi műkincsek nemcsak Irak, de az egész világ számára nagy veszteség. Klisékben nincs hiány a nemzetközi porondon sem.

A német kulturális tanács is felhívást intézett a német múzeumokhoz és műkereskedőkhöz, hogy ne vásároljanak semmiféle lopott műkincset Irakból, illetve ha ilyen tárgyat ajánlanak nekik, azonnal értesítsék a rendőrséget. Vajon jelentik-e, érdekükben áll-e jelenteni a rend őreinek, hogy potom összegért értékes műkincsekhez jutottak, amik ára felbecsülhetetlen? Van-e ennyi becsület a meggazdagodni vágyó magángyűjtőkben? Netán félnek a leleplezéstől?

A múzeumok őrizetlenek, illetve egy-két önjelölt őr ül előttük, az iraki nép lop, rabol, miért is ne tenné, nemcsak képtárakat, de kórházakat, szállószobákat, irodaházakat is, hiszen eddig nem díszítették luxuscikkek a lakásukat, most pedig lehetőségük nyílt rá nyugati beavatkozás segítségével. Alkalom szülte és megátalkodott rablókban nincs hiány.

Viszont tény, hogy az ötödik században Alexandriában leégett a könyvtár. Bagdadban pedig a mongolok 1258-ban hasonló fosztogatást végeztek, mint amilyennek most lehetünk szemtanúi. És még sorolhatnánk. Kisebb-nagyobb veszteségek világszerte értek könyvtárakat, emlékműveket, múzeumokat. Neil MacGregor, a Brit Múzeum igazgatója azonban intézkedésekbe fogott, hogy megakadályozzon mindenféle bűntettet. Már bejelentette a BBC-nek, hogy az elveszett tárgyak listáját mielőbb össze kell állítani, hogy ne sikerülhessen a rablóknak túladniuk rajtuk. A szakemberek már internetoldal kialakításán dolgoznak, fénykép-mellékletekkel. Beindult a gépezet. Az UNESCO-nak pedig azt javasolta, hogy amint feltűnik egy ellopott tárgy, azonnal viszsza kell szolgáltatniuk Iraknak. Úgy legyen! Hogy aztán ideiglenes tárlatokra kölcsönözhessék nekünk is a megtalált műkincseiket.