A probléma kezelhető

anapság sokat hallunk olyan problémás gyerekekről, akik a szokványos pedagógiai folyamatból „kilógnak“. Mivel a szakirodalom kezelhetetlen esetként nagy számban jegyzi őket, s korunk iskolája már nem tud minden feladattal megbirkózni, szükség van háttértámogatásra, amelyet egyebek között a gyógypedagógia és a gyógypedagógus nyújthat.

A szakirodalom 5-15%-ban határozza meg a kezelhetetlen gyerekeket – ők azok, akiknél nemcsak a tünet, hanem az ok is ismert. A gyakorlat ellenben 30-35%-os arányt mutat. Ez egyértelműen jelzi: olyan gondról van szó, amit kezelni kell. Sajnos ezek csak tüneti esetek, ha foglalkoznak is velük, a kiváltó ok megmarad, nem vesszük észre, lebecsüljük vagy képtelenek vagyunk orvosolni.

A fogyatékos gyerekek aránya hazánkban 4-5%. Az esetükben érzékszervi, értelmi vagy mozgásszervi egészségkárosultakról beszélünk. A tanulási, magatartásbeli és beszédzavarral küzdő gyerekek aránya 15-20%.

A gyógypedagógia társpedagógiai irányzatként részben éppen ezeken a fiatalokon segít úgy, hogy megfelelően felkészíti a pedagógiai-pszichológiai és speciális pedagógiai tanácsadókban, a speciális iskolákban és néhány alapiskolában tevékenykedő, valamint a szociális intézetekben dolgozó gyógypedagógusokat.

Tény, hogy az egészségkárosultak száma megnőtt az alapiskolákban. Azt azonban fontos tudnunk: lehetőség van az integrálásukra. Ez persze szakmai felkészültséget igényel, amelyet manapság a pedagógus csupán továbbképzéssel, tanfolyamokon szerezhet meg.

A fogyatékosság okai különbözőek lehetnek: öröklött, magzati, szülés körüli problémák, avagy közvetlenül a születést követő hónapokban, esetleg valamilyen későbbi betegség szövődményeként, baleset során bekövetkezett sérülések. A fogyatékosok legnagyobb csoportját az értelmi fogyatékosok alkotják. Az érzékszervi fogyatékosság esetében megkülönböztetünk látási, hallási, valamint beszédzavarokat. Különböző betegségek is akadályozhatják a gyermek zavartalan fejlődését, ilyenek az allergia, az epilepszia, vese- vagy szívrendellenességek, cukorbaj, lisztérzékenység stb. A gyerekek egy csoportját tanulási zavarok jellemzik, a legismertebb közülük az írás-, a számolási és az olvasászavar.

Az 1980-as évek végén került előtérbe a különböző fogyatékosságú gyerekek integrálásának a kérdése. Eszerint az óvoda is fogadhatja őket, az alap- és középiskolákban az egészséges társaikkal együtt lehet oktatni az egészségkárosultakat. Maga a szemlélet abból indul ki: a fogyatékos gyermek számára fontos, hogy egészséges gyerekek között legyen, mert az egészségesek világának megtapasztalása gazdagítja őt. Persze, ez fordítva is érvényes: az egészséges gyermekek megtanulják a másság elfogadását, segíteni tudnak fogyatékos társuknak, ezáltal növekszik a toleranciakészségük és emberségesebbek lesznek. Ahhoz azonban, hogy az integráció eredményes legyen, az oktató-nevelő intézménynek meg kell teremtenie a feltételeket, melyek lehetővé teszik a gyerekek számára a speciális képzést. Gondoljunk csak a fogadó iskola emberi, szakmai, műszaki felkészültségére. Az enyhén fogyatékos gyermekek oktatása nagyobb gondok nélkül megvalósítható az alapiskolákban, de közepesen vagy súlyosan fogyatékos gyermekeknek megfelelőbb a speciális iskolai képzés. Természetesen nagyon fontos, hogy figyelembe vegyük az adott iskola a család lakhelyétől számított távolságát, valamint oktatási nyelvét.

Egy osztályban három individuálisan integrálható egészségkárosult gyermek lehet, akik létszámban többet jelentenek (egy integrált tanuló kettőnek számít), négy tanuló esetében pedig az iskolában speciális osztály alakíthatnak ki. A szűkös anyagi körülmények azonban nem mindig teszik lehetővé a leginkább kedvező megoldást. A probléma rövid távú kezelését gyakran a sérült gyermekek sínylik meg. A szomszédos országokban ezt úgy oldják meg, hogy az integrált gyermekek nevelésére-oktatására több pénzt fordít az állam. Az optimális személyiségfejlődés együttműködő, kooperáló közeget igényel, mind az osztályban, mind a tantestületben. Az egészségkárosult gyerekek esetében fokozottan érvényes az együttműködés, amelyből nem szabad kivonni a szakembert és a szülőt sem. Senki sincs egyedül a problémájával, ha azt képes megosztani másokkal.