A papucs fontosabb a versenyeknél?

Hajtman Béla: Március 8-án a Katedra Társaság tagjaként részt vettem azon az ülésen, melynek a Pázmány Péter Alapítvány körüli helyzet megvitatása volt a téma. Nem tettem semmi mást, csak megírtam az ott elhangzottak alapján a személyes véleményemet. Somogyi Tibor felvételeA munka törvénykönyve 49. paragrafusa 6. pontja szerint a 15 óránál kevesebb munkaidőre szóló munkaszerződést bármilyen okból vagy indoklás nélkül is meg lehet szüntetni. Mit gondol, miért mondott fel önnek a Pázmány Péter Alapítvány nevében Zsille Béla ügyvezető?

Gondolom azért, mert a márciusi számban nemtetszést válthatott ki a Pázmány Péter Alapítvánnyal kapcsolatosan megírt kommentárom. Március 8-án a Katedra Társaság tagjaként részt vettem azon az ülésen, melynek a Pázmány Péter Alapítvány körüli helyzet megvitatása volt a téma. Nem tettem semmi mást, csak megírtam az ott elhangzottak alapján a személyes véleményemet. Ezen az ülésen a Társaság egy állásfoglalást is elfogadott, mely az Új Szóban és a Pedagógusfórumban is megjelent. Az ügyvezető elnök, Zsille Béla is meghívást kapott az ülésre, ám ezen nem vett részt. Ezért gondoltam, hogy az ott kialakult vélemények alapján a vitát nem lehet lezártnak tekinteni. Több mint egy éve fogalmaztam meg az Új Szóban egy vitaindító cikket az Alapítvány helyzetéről. Erre sok pedagógus és a szülői szövetségek elnökei is reagáltak a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége honlapján. A tiltakozólevelek és állásfoglalások hatására szinte semmi sem változott. Azóta számtalan írás jelent meg lapjainkban. Ezek közül a legemlékezetesebbek számomra Orbán János és Hodossy Gyula írása volt, melyben sajnos a szlovákiai magyar köznyelvben elterjedt „tyepláki” kapott hangsúlyos szerepet. Ez a fajta jóízű szellemeskedés sem tette meg a hatását. Meddig lehet ezt még tűrni? Ha testnevelés szakos tanár lennék, akkor kikérném magamnak azt a véleményt, hogy „az iskolák azért nem kapnak sítúrára támogatást, mert a testnevelés szakos pedagógusok” isszák el azt a pénzt. Mindezt szülőtől, pedagógustól hallottam vissza a Zsille Béla által vezetett találkozókon. Erről is írtam a kommentárban.

Az elmúlt pár hónapban a szaklap szemmel láthatóan tartalmilag és formailag is megújult, sokkal dinamikusabb, aktuálisabb lett. A szerzők között ismert közéleti személyiségek, szaktekintélyek voltak. Nem érzi árulásnak, cserbenhagyásnak ezt a hirtelen felmondást?

A felmondás tényét alaptalannak és igazságtalannak tartom. A pályázati meghallgatáson természetesen a pedagógusszövetség tagjai és más szaktekintélyek vettek részt. Mivel a lap a pedagógusszövetség és nem a Pázmány Péter Alapítvány lapja, a döntés nem terhelheti az SZMPSZ-t. Számomra a Pázmány Péter Alapítvány alkalmazottjának, ügyvezetőjének a jogi státusa nem világos. A jelenlegi kuratórium összetétele is furcsa a szülői szövetség részéről. Rögtön az alakuló ülésen történtek visszásságok a tagok létszámát illetően. Maradjunk annyiban, hogy nekem mind szülőként, mind pedagógusként ellenvetésem van a magyarországi pénztámogatás kuratórium általi elosztását illetően. A lényeg: a támogatás sajnos nem az iskola fejlesztésére, a tansegédeszközök vásárlására megy.

A Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, Pék László hogyan vélekedett a felmondásáról. Kiáll ön mellett?

Nem lepte meg őt az információ. Ismerem az ő véleményét, neki is elege van az egész ügyből. Az országos választmányi üléseken szinte mindig napirenden van a kérdés. A Pedagógusfórumban neki is ugyanúgy megjelent írása a szlovákiai magyar közoktatást negatívan befolyásoló kuratóriumi döntésekről. Úgy tapasztalom, főszerkesztőként továbbra is élvezem a pedagógustársadalom bizalmát. Honoráriummegvonással nem hallgattathatnak el. Ezért a cselekvés híve vagyok, nem szeretem az egy helyben topogást, főleg olyankor, amikor az igazunkért kell kiállni.

Milyen megoldást lát a kialakult helyzet orvoslására?

Nyílt vitában kellene elmondanunk véleményünket: a kuratóriumi tagok felelősségteljesen mond?ják el, fejtsék ki véleményüket, hogy miért fontosabbak számukra a folyékony szappanok és papucsok iskoláink rendezvényei, tanulmányi versenyei helyett? A pedagógusok részéről és sok szülői szövetség részéről hallom az érveket. Az ellenérveket kevésbé, vagy egyáltalán nem, hacsak nem a testnevelés szakosok ellen felhozott vádra gondolok. Az MKP járási elnökségének oktatásügyi bizottsága elnökeként nem értem az országos MKP hozzáállását sem a kérdést illetően. A legutóbbi ülésünkön, hangsúlyozom: nem az én ösztönzésemre született egy olyan határozati javaslat, mely szerint az MKP csúcsvezetése megvizsgálhatná és mérlegelhetné, hogy a párt által delegált tagok kuratóriumban betöltött tevékenysége mennyire használ iskoláinknak.