A mogorva eladók rejtélye

Csakhogy... A vásárlás, bár alapvetoen kellemes tevékenység, könnyen rémálommá is válhat. Ennek pedig eloidézoje épp az, aki elvileg megkönnyíteni hivatott a dolgunkat, az eladó...

Ám sok esetben úgy fest, hogy az elárusító még csak nem is hallott olyasmirol, hogy o van a vevoért és nem a vevo van érte... Ha betéved valaki a boltba, nem túl szivélyesen végigmérik, aztán folytatják már megkezdett tevékenységüket, legyen szó újságolvasásról, körömlakkozásról vagy a fonök új barátnojének kipletykálásáról. Ha a vevo netán mégis szólni merészelne, olyan kelletlenül kérdezik meg, hogy mit is keres, hogy az ember ijedtében el is felejti, mi vezette be ebbe az oroszlánbarlangba. Ha netán nem található raktáron a keresett áruból, a kérdésre, hogy mikor várható új szállítmány, csak a vállukat vonogatják. Nem csoda, ha az eredeti „Vásárolni jó, juhhé!“ állítást sokan módosítani kényszerülnek.

Még több a galiba, ha olyasmit kívánunk beszerezni, amit fel is kell próbálni, például ruhát vagy cipot. Az eladók sajnálkozó pillantásokat vetnek mindazokra, akik méretei nem hasonlítanak a fotómodellek méreteire, vagy akinek túl kicsi esetleg túl nagy a lába... Mert ok már tudják, amit a szegény ördög még nem, hogy o itt ma úgysem vesz semmit... Ha azonban mégis találna egy méretben megfelelo darabot, felrémlik az eladóban, hogy neki is érdeke, hogy a vásárló ne távozzon üres kézzel, ezért elkezdi gyozködni az ügyfelet, milyen csodálatosan is áll neki a választott pulóver vagy szoknya. A vevo persze szerencsére az esetek nagy többségében nemcsak a lelkendezo elárusítóno szavára ad, fizetés elott o maga is belenéz a tükörbe, s ha nem elégedett a látvánnyal, akkor inkább lemond a vásárlás szerezte örömrol. Ez persze elszomorítja és felmérgesíti az eladót, aki elkeseredik, hogy nem sikerült a rábeszélo hadmuvelet, s ettol annyira rossz kedve is lehet, hogy a legközelebbi vevovel elso perctol fogva durva lesz...

Ez lenne a megoldás kulcsa? Ilyen egyszeru okból lennének mindig mogorvák az eladók? Meglehet. Ezt viszont úgy lehetne csupán orvosolni, ha az ember sokat vásárolna, hadd jusson a sikerélménybol minden szépreményu elárusítónonek. Ez pedig, lássuk be, igencsak költséges terápia lenne. lgy hát maradnak a depressziós eladók, ha pedig valakinek ez nem tetszik, próbálkozzon a csomagküldo katalógusokkal!