A modern Szent Margit

A komáromi gimisek Szent Margit legendáját dolgozták fel színdarab formájábanA szerző felvételeA komáromi Selye János Gimnázium 2. D osztályos tanulói szinte egy pillanatig sem haboztak, hogy elfogadják a Goethe Gymnasium felkérését, hogy részt vegyenek a nemzetközi színházi rendezvényen, amely az adott nemzet egy-egy híres, a nép életében fontos szerepet játszó női személyiséget mutat be.

Egy nyelvi osztály tanulóinak ez az igazi német környezetben eltöltött tíz nap nagy lehetőség a nyelv elsajátítására. Ezt tartottuk mi is a legfontosabb oknak, hiszen a jövőben bármikor szükségünk lehet nyelvtudásunkra. Nem utolsó sorban pedig egy másik nemzet kultúráját, életvitelét, szokásait is megismerhettük.

ĺgy tehát a 2002/2003-as tanév kezdetén belevetettük magunkat a munkába. A választás, hogy kinek az életét mutatjuk majd be, volt a legnehezebb feladat, és sok héten át húzódott. Kutatómunkát végeztünk, előadásokat hallgattunk meg magyar női személyiségekkel kapcsolatban. Karácsony előtt döntöttük el végleg, hogy IV. Béla király lányának, Szent Margitnak legendáját dogozzuk fel egy színdarab formájában. Nagy segítségünkre volt Kocsis István drámája, melynek szövegváltozatát mi magunk fordítottuk le német nyelvre. Ezután döbbentünk rá, milyen kevés időnk maradt a bemutatásig. Gyorsan kellett cselekednünk: jelmezvarrás, díszletkészítés, közben a szövegtanulás és magának a darabnak a színpadra vitele. Mindezek ellenére a próbák során fokozatos fejlődést értünk el.

Végül elérkezett az indulás napja. Csehországon keresztül utaztunk, ugyanis Uherské Hradišté-ben felszálltak hozzánk a cseh gimnazisták, akik szintén részt vettek a programban. Az út 14 órás volt. Weissenfelsben vendéglátó családokhoz kerültünk, akiknek gyermekei szintén a program részesei voltak. Először kétségeink voltak: mennyire fogjuk őket érteni? De aztán ezek is eloszlottak, rájöttünk, hogy sokkal jobban meg tudjuk magunkat értetni, mintsem gondoltuk volna, és hogy a németek vendégszerető, kedves emberek.

A hét folyamán a próbákon még tökéletesíthettük a darabot. Közben megismerhettük a városka nevezetességeit: Novalis sírját, a St. Marion templomot, a szász választófejedelem kastélyát. Voltunk Berlinben a parlamentben, megnéztük a zeitzi katakombákat, és páran közülünk voltak Naunburgban és Lipcsében is.

A péntek délelőtti összpróbán már egy kicsit izgultunk. Este a műsort rögtön mi nyitottuk, utánunk a csehek, aztán pedig a németek mutatták be kiválasztott személyiségeiket.

Az előadás után rengeteg elismerést kaptunk a közönségtől. Odamentek főszereplőnkhöz, hogy gratuláljanak az alakításhoz, vagy épp a szép német kiejtéshez, tanárnőnknek pedig az egész darabhoz és a rendezéshez. Ez persze nagyon jólesett. Úgy éreztük, megérte a sok erőfeszítést és időfeláldozást.

Sajnos nagyon hamar eltelt ez a tíz nap! Sokan új barátokra tettek szert, s reméljük, ezek a barátságok hosszú időre szólnak majd. Már most alig várjuk a német tanulók májusi viszontlátogatását, amikor itthon is előadjuk a színdarabokat.

Egy biztos! Bármelyikünk sajnálhatta volna, ha kihagyja ezt az utat. Sokat tanultunk: elsősorban német nyelvből, de a program kidolgozása során emberismeretből és toleranciából is.