A diákok minőségi elvárásai

A távoktatás akkreditációja Európában elnevezésű projektum célja, hogy egy egységes minőségi mércét hozzon létre a távoktatás és az elektronikus tanulás számára. Ennek szükségességét a felsőoktatásban az utóbbi években bekövetkezett változások indokolják.

Ötven évvel ezelőtt egy tanár teljes felelősséggel tartozott kis számú diákért. Munkáját kutatási eredményei alapján ítélték meg. A tanítási képességeiket számításba vették ugyan, de csak mint kiegészítő elemet. Az egyetemeken nem voltak minimum minőségi szintek, a minőség egyetlen ismérve az egyetem alapításának dátuma volt. Az elmúlt ötven évben a felsőoktatásban részt vevő diákok száma egyre nőtt. Az oktatás tömegtermeléssé vált. A 20. század végén a felsőoktatás a Világkereskedelmi Szervezet érdeklődési körébe került. Néhány országban az oktatásnak egy szolgáltatássá kell válnia, ellentétben azzal a felfogással, miszerint a tudásnak ingyenesnek kell lennie, és mindenkivel meg kell osztani azt. Manapság a diákok könnyen mozognak az egyetemek között. Van, hogy dolgozni kezdenek, és később visszatérnek az egyetemre.

A felsőoktatási intézmények marketing eszközöket alkalmaznak, hogy magukhoz vonzzák a legjobb diákokat. A távoktatás egyfelől egy szolgáltatás a külső diákok számára, másrészt egy marketingfogás, amivel nappali tagozatos diákokat toboroznak. Az egyetemek célja, hogy megtartsák a legjobb diákokat, és csökkentsék a diákok cserélődését. Újabban az európai egyetemek kezdenek áttérni a Bachelor – Master – PhD rendszerre, minek következtében lehetséges a különböző egyetemek tantervei közötti átjárás.

A diákok az általuk választott tudományt szeretnék tanulni a filozófiától a műszaki tudományokig. A tanulmányok után pedig karriert szeretnének, és egy bizonyos színvonalon szeretnének élni. Az egyetem után munkalehetőséget szeretnének, így igénylik, hogy az egyetem nyújtson valamiféle karrierindító szolgáltatást. A diákok szeretnek új kultúrákkal ismerkedni, utazni egyik egyetemről a másikra, így elvárják, hogy az egyetem megteremtse ennek lehetőségét.

Az egyetemek kezdenek szolgáltató szerepet betölteni, ezért a minőségpolitikájukat a következő szempontoknak kell vezérelniük: a legjobb diákok és a legjobb tanárok „megszerezése”, más egyetemek tantervével kompatibilis tanterv kialakítása, uniformizált rendszerek használata (pl. ECTS). A távoktatásban a minőségi elvárásoknak az alábbi szempontokra kell tekintettel lenniük: menedzsment, tanterv és tananyagok, pedagógiai módszerek, oktatási szolgáltatások és tanárok, diákok felvételének módjai. A távoktatás minőségi szempontjai egyre jobban közelítenek a hagyományos oktatás szempontjaihoz. A távoktatás akkreditációja egy minimum minőségi szintet határoz meg, ám ez a meghatározás nem teremt egységes rendszert a távoktatásban. Az intézmények számára az akkreditáció egy fejlődés, mely önértékelésen keresztül valósul meg. Ez egyben egy tanulási folyamat is. Az akkreditáció egyszerre marketing eszköz és garancia a diákok számára. (he, i)