A cél fontos, de az út fontosabb

Középiskolás diák vagyok, nem közgazdász, sem politikus, meglehet, hogy nézeteim pontatlanok, túlzottak. Mégis meggyőződésem, hogy a csatlakozási feltételek teljesítésének folyamata sokkal inkább meghatározó, mint maga a belépés.

A nyugati országok fejlettsége mögött demokratikus tradíciók, a tapasztalatok alkalmazása és kemény munka áll. Azonban nekünk sem volt könnyű bebizonyítani, kilábalva a kommunizmus árnyékából, hogy megbízható, felelősségteljes partnerekké váltunk. S a jövőben még több akadállyal nézünk majd szembe. Félelmeink az olcsó nyugati termékek beözönlésétől piacunkra, a szigorú feltételektől, vagy éppen az „elnyuga-tiasodástól” nem alaptalanok. Mégsem szabad az önsajnálatba temetkeznünk, mert így nem marad energiánk a kihívások teljesítésére. Nemcsak anyagiakat, munkánkat kell rááldoznunk e nagyszabású terv megvalósítására, hanem szellemi megújhodásunkkal is hozzá kell járulnunk. Mert a régen áhított cél, a Kelet és Nyugat egyesítése az európai szellem győzelme lesz, melyre ma sokkal inkább szükségünk van, mint a múltban bármikor.

Az Európai Unió a 2. világháború óta eltelt több mint fél évszázad során fokozatosan megszűnt gazdasági és politikai szövetségek rendszerének lenni, hogy egy egységes közösséggé váljon, és eljutott odáig, hogy ma már egyet jelent Európával. A nemzeti öntudat mellett az európaiság szelleme mindeddig eltörpült, pedig a magyar nép már több mint 1000 éve tagja ennek a több millió tagot számláló közösségnek. Hát nem éppen István király volt az az uralkodó, aki országában a népek békés együttélését szorgalmazta, s a kereszténység felvételével a magyarságot az európai nemzetek sorába állította? A történelem azonban közbeszólt… Most mégis itt a lehetőség, hogy ezen változtassunk! Ha a trianoni határokat eltörölni nem is tudjuk, egy olyan közösséghez tartozhatunk, amely „nem országokat egyesít, hanem embereket” (Jean Monnet). Különlegessége abban rejlik, hogy viszonylag kis területen nagyon sokszínű, különféle történelmű, örökségű és felfogású lakosság él. Ezért működik úgy, mint egy család, amely egyenlőképpen segíti tagjait, de nem kéri cserébe nemzeti identitásuk feladását. Helyette alkotásra, önkifejezésre, cselekvésre ösztönöz, sokkal hatékonyabbá téve ezzel a fejlődést. Valójában régiók csoportosulása, melyek egy egészet alkotnak, s ezáltal sokkal emberközelibbé téve a közösséget. Ilyen módon maguknak a polgároknak óriási szerep jut régiójuk arculatának formázásában. Ezért nem ülhetünk a babérjainkon, cselekednünk kell, más nem teheti meg az első lépést helyettünk!

A régió, amelyről a legtöbbet tudok és szívemhez legközelebb áll természetesen szülőföldem, Csallóköz. Szeretném, ha a hajdani Aranykert újból kiérdemelné ezt a megtisztelő jelzőt, hiszen minden adottsága megvan hozzá. Természeti és éghajlati feltételeinek köszönhetően az ország éléskamrájává vált kiváló minőségű ivóvízkészleteivel és szántóföldjeivel. A Duna „gyermeke”, melynek gazdag hal- , vízimadár- és vadállománya hajdanán annyira csábító volt az ősrégi nemzetségek számára. A folyó szeszélyeitől függően változott a sziget: a Duna kiszolgálta az itt lakókat, ám nemegyszer áldozatokat, emberéleteket követelt. Ma már inkább a sporthorgászat és egyéb vízi sportok paradicsoma és kedvelt kirándulóhely, melynek fő vonzóereje a csodás táj és háborítatlan természet. További turistacsalogatók a bősi vízi erőmű, a Pozsonyból Komáromba vezető bicikliutak, a vadvizekben gazdag természetvédelmi területek, valamint a hévízforrások (Nagy-megyer, Dunaszerdahely), melyek nagy népszerűségnek örvendenek nemzetközi szinten is. A három jelentős európai nagyváros Pozsony, Bécs és Budapest közelsége szintén nem elhanyagolható, különösen a vállalkozások, kereskedelem szempontjából. E tények ismeretében kamatoztathatjuk ötleteinket az Európai Unió pályázati rendszerén keresztül, mely programjaival támogatja a kis- és középvállalkozókat (Phare), és a mezőgazdasági projekteket egyaránt (Ispa, Sapard). Ma már jól képzett információs hálózat áll rendelkezésünkre, vétek volna, ha hagynánk, hogy a számunkra kijelölt pénzösszegek visszavándoroljanak Brüsszelbe. Nemcsak gazdasági téren használhatjuk ki a pénzalapok forrásait: Az idegenforgalomban régiónkat népszerűsítő kiadványok megjelentetésére van lehetőség, s az Európai Unió hangsúlyozottan támogatja az egyes régiók közötti eszmecserét, melyek nemcsak az országhatárokon belül, hanem azokon kívül is megvalósulhatnak, legyen szó nemzetközi diák csereprogramokról, vagy nemzetközi vásárokról. További fontos lépés az infrastruktúra kiépítése és az internet-hozzáférési lehetőség növelése. A munkanélküliség csökkentésének egyik módja lehetne tanácsadó irodák létrehozása, melyek átképzéssel is foglalkoznának. Térségünk kiaknázhatja a közös pénznem adta lehetőségeket: a turisták, üzletemberek több pénzt hoznak majd be, s vállalkozóinknak lehetőségük nyílik az új piacokra való bejutásra.

Persze ez a folyamat nem megy majd könnyen. Olyan emberekre lesz szükségünk, akik szívükön viselik szülőföldjük sorsát, nem engednek a külföld csábításának, hanem ellenkezőleg, az ott szerzett tapasztalatokat itthon kamatoztatják.

A tét saját jólétünk: anyagi biztonság, magas életszínvonal. Ezen azonban túlnő a szellemi fejlődés lehetősége: a saját kultúránkhoz való ragaszkodás, és a más kultúrák megismerése, tiszteletben tartása szélesíti látókörünket, melynek birtokában lehető legoptimálisabban meg tudjuk határozni milyen irányba haladjon életünk.

Egyet azonban tudatosítanunk kell: Minden útnak megvan a maga célja, ami egyben egy új út kezdete. Amit ma legfőbb célunknak tekintünk, később eszközzé válik egy újabb kihívás megvalósításához.

Jusson eszünkbe ez majd életünk folyamán mindannyiszor, ha majd azt hisszük, már célt értünk, különösen 2004 májusában!

Találjuk ki régiónkat!

Megszületett a Családi Könyvklub által kiírt Találjuk ki régiónkat című pályázat végeredménye. A Fórum Kisebbségkutató Intézet úgy határozott, hogy 5 diák kapja meg a legjobb esszéíró díját, öten pedig dicséretben részesülnek, de a Családi Könyvklub mindannyiuknak 1000 koronás könyvutalványt ajándékoz. A legjobbaknak a következő diákok bizonyultak: Töltésy Dávid Csallóközaranyosról, Fábián Ildikó Ebedről, Baráth Ágnes Nagymegyerről, Fugli Csilla Tardoskeddről, valamint Csukás Izabella Nemesócsáról. Díjat kap még az ebedi Mikóczi Gabriella, a helembai Bogdányi Zsófia, a csatai Gulyás Alexandra, a párkányi Sáli Erika és az érsekújvári Maczák Ildikó. Az öt legjobb esszéíró cikkét leközöljük a Nagyszünetben. Mindannyiuknak gratulálunk. (he)