Hullámpapírba csalogatott lepkék

A kukacos almák ugyan lehullnak, de a hernyók a földről ismét visszamásznak a fára, és újabb egészséges gyümölcsöt károsítanak. Egy-egy molyhernyó így több almát is fertőz, s a bőséges táplálékon kifejlődve telelőre vonulhat. A telet többnyire kéregrepedésekben, szedőládák hézagai között, ritkább esetekben a talajban, a felszín közelében, kifejlett lárvaalakban vészelik át. A lárváknak az a tulajdonságuk, hogy rendszeresen visszavándorolnak a fára, egyszerű és hatásos irtási lehetőséget kínál. A fák törzsére tekerjünk 15–25 cm hullámpapírövet úgy, hogy a föld felé néző szegélyük lazán érintkezzen a törzzsel. Ha a többszörösen körbetekert hullámpapírgyűrűt a felső széle közelében drót vagy zsinegszorítással a törzsre rögzítjük, úgy az alsó része kellően laza lesz. A fölfelé vándorló lárvák, hernyók a papíröv alatt csak a szorításig jutnak, de visszafordulni már nem képesek. A fejletlenebb lárvák így elpusztulnak, a teljes kifejlődéshez közel állók pedig a hullámpapír recéi között rendezkednek be a telelésre, itt megszövik kokonjaikat. Az övek rendszeres cseréivel, elégetésével újabb almák károsodását előzhetjük meg, és nagymértékben csökkenthetjük az almamoly telelő népességét.

Ha az öveket óvatosan leszedjük, és esőtől védett helyen zárt ketrecben tároljuk, olyan helyzetben, amilyenben a fán voltak, úgy tavasszal saját magunk is megfigyelhetjük az almamolyok rajzásdinamikáját. Az övekben fejlődő lepkék rajzásának kezdete és lefolyása ugyanis megegyezik a természetes népesség rajzásával, ebből pedig pontosan meghatározhatjuk az első lárvanemzedék elleni védekezés időpontját. Vigyázni kell azonban arra, hogy a lepkék ki ne szabaduljanak. E módszerrel a szilvamolyokat is megfigyelhetjük, illetve gyéríthetjük. Ellenük azonban a papírövek helyett ju-tazsákdarabokból készült fogó-öveket kell használni.

A talajlakó kártevők (mocskospajor, drótféreg, cserebogárpajor) az ültetvényeket és a zöldségkultúrákat egyaránt súlyosan károsíthatják. Különösen a májusi cserebogárpajoroknak a kártétele ismétlődik évről évre. A hároméves fejlődésű lárva kizárólag a talajban él, károsít. Az utolsó telet már imágó alakban tölti a talajban, és innét indul el az újabb rajzásmenetre. A fiatal lárvák a vékony gyökereket elrágják, de a vastagabb gyökerek felszínét és a mélyebb rétegeket is megrágják, kiodvasítják. A megrágott növények levelei hervadnak, majd később a növény teljesen elpusztul. Az ilyen növény gyökérzónájában nem ritkán 10–15 darab kártevőt is találunk. Ilyenkor az őszi időszakban célszerű ellenük vegyszerrel védekezni, mert az most a leghatásosabb, miközben a legkevésbé veszélyezteti az ember vagy az állat egészségét, környezetét. Már az is erős fertőzésnek számít, ha a kertekben az őszi talajforgatások során négyzetméterenként 1–2 lárvát találunk. Ilyenkor a szántás, illetve ásás előtt a talajra szórjunk ki Diazinon 10 G vagy Basudin 10 G talajfertőtlenítőt 1–2 grammot egy méterre a termék csomagolásán feltüntetett használati utasítás szerint.

A mezei pocok fertőzöttsége a komáromi járásbeli megfigyeléseink szerint egyenlőre még a veszélyszint alatt van. Helyenként azonban már észlelhető a pocoknépesség lassú növekedése, sőt kisebb fertőzési gócok is alakulnak. A szórványosan már tapasztalt létszámnövekedés arra figyelmeztet, hogy hamarosan általánossá válik a szaporodási folyamat. A táplálékforrás szűkülése azonban arra készteti a pockokat, hogy olyan területekre vándoroljanak, amely huzamosabb ideig elegendő táplálékot nyújt számukra. Ilyen területek a kertek és az értékes gyümölcsfák is. Itt a védekezés elodázása mindig nagyobb károkkal jár.

A szerző a Központi Mező-gazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP-OOR) komáromi részlegének a munkatársa.