Oscart Toni Erdmann-nak

Ez az a film, amelynek a kritikusok szerint Arany Pálmát kellett volna kapnia Cannes-ban. De nem emiatt tartjuk esélyesnek az idegen nyelvű filmek kategóriájában.

A német rendezőnő, Maren Ade bátran kezeli az időt: 2 óra 42 percet kér az életünkből. Mégsem érezzük hosszúnak a Toni Erdmannt. Ennek oka, hogy hiányoznak belőle a filmes klisék. A kiszámíthatatlan fordulatok miatt sosem tudjuk, mi történik a következő percben, a szereplőkkel együtt döbbenünk meg.

Egy nyugdíjas zongoratanárnak hiányzik a lánya, aki külföldön dolgozik, ezért meglepi őt Bukarestben. A lány nem igazán tudja, mit kezdjen sajátos humorú apjával, ráadásul épp egy sorsdöntő projekten dolgozik egy olajipari konszern tanácsadó cégénél. Jobb híján magával viszi a fatert tárgyalásra, munkavacsorára, terepre, miközben végig retteg, hogy mikor ereszt meg az öreg egy bizarr viccet, amivel romba döntheti a karrierjét. A kínos hétvége után megkönnyebbülve integet a reptéri taxinak, ám az apa másnap ismét ott ténfereg a nyomában, fura parókában, kiálló műfogsorral. És Toni Erdmannként mutatkozik be az üzleti körökben. Hol életmód-tanácsadónak adja ki magát, hol a német nagykövetnek. Ez az infantilis viccelődés kezd elviselhetetlen lenni, a néző hol kínjában röhög, hol ráordítana, hogy hagyja abba. Miközben tudjuk, hogy csak a lányát szeretné kizökkenteni a napi rutinból. Ami lehetetlen, hiszen a lányt az évek alatt rideg üzletasszonnyá tette a versenyszféra. Nincs hobbija, nem ismeri a szabadidő fogalmát, és persze egyedül él. Sandra Hüller hiteles figurát teremt, úgy szorítja össze ajkait, hogy azonnal megszánjuk, és depresszív szomorúsággal társul nála a teljesítménykényszer. Peter Simonischek az apa szerepében pedig simán zseniális, ahogy csetlik-botlik a számára idegen közegben, és közben igyekszik vicces lenni.

Maren Ade úgy szeretteti meg velünk a két elviselhetetlen figurát, hogy észre sem vesszük, mikor lopják be magukat a szívünkbe. Csak érezzük, hogy valaminek történnie kell, ami kibillenti őket felvett szerepükből. A Toni Erdmann műfaja vígjáték, de enné jóval többet kapunk: egy mélyen emberi történetet. (juk)