Örökölhet a nevelt gyermekem?

Három felnőtt fiam van. Első fiamat, aki az első férjemtől van, már régen a nevére vette a második férjem. Középső fiunkat nevelőszülőkként neveljük kiskora óta, és bár nem vérszerinti gyermekünk, sajátunkként szeretjük. Örökbe is szerettük volna fogadni, de ez sajnos nem volt lehetséges, így hivatalosan „csak” a nevelőszülei vagyunk (biológiai édesanyja él, de nem tartják a kapcsolatot). A harmadik fiunk közös a második férjemmel. Az érdekelne, hogy az első fiunk örököl-e a második férjem után, aki hivatalosan a nevére vette? Illetve, a nevelt fiunk örököl-e utánunk törvényesen, vagy írjunk-e végrendeletet, hogy ő is örököljön? Azt szeretnénk, hogy, ha eljön az ideje, mindhárom fiú közt egyformán osztódjon az örökség utánunk, és egyik se legyen kisemmizve. Lehetséges ez?

Olvasónk kérdéseire a Tt. 36/2005 sz. családjogi törvényben (Csjt.) és a Tt. 40/1964 sz. Polgári Törvénykönyv (Ptk.) örökléssel kapcsolatos rendelkezéseiben találjuk meg a válaszokat.

Ami az első fiút illeti, a Csjt. szerint a bíróság által jóváhagyott örökbefogadással (olvasónk bizonyára ezt érti „névre vétel” alatt) az örökbefogadók és az örökbefogadott közt olyan kapcsolat jön létre, mint a biológiai szülők és gyermekeik közt. Öröklés szempontjából ez azt jelenti, hogy az örökbefogadott gyermek úgy örököl, mint a vér szerinti. Ha tehát olvasónk és férje – akár biológiai, akár örökbefogadási okból – az első és harmadik fiú szülei, a két fiú jogilag egyenragú örököseiknek számítanak, mégpedig egyenlő arányban.

A középső fiú esetében viszont a bíróság „csupán” olvasónk és férje általi nevelésről dönthetett, ami azonban nem egyenértékű az örökbefogadással. A nevelt fiú jogilag nem a nevelőszülők gyermeke, ezáltal nem rendelkezik minden, a szülő-gyermek kapcsolatban gyakorolható joggal és kötelezettséggel, pl. törvényi öröklési joggal sem. A nevelt fiú tehát nevelőszüleitől mint törvényi örökös nem örökölhet, csupán végrendelet által. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a középső fiú viszont törvényi örököse biológiai szüleinek (feltéve, ha nem tagadják ki).

A fiúk tehát csak akkor örökölhetnének egyenlően, ha a szülők végrendeletben jelölnék meg egyenlő arányban mindhármat örökösként (így fejenként a vagyon 1/3-át örökölnék). Igaz, a végrendeleti öröklésnél nem szabad megfeledkezni arról, hogy a törvényes örökösök (esetünkben az első és a harmadik fiú) ún. köteles örökrészre jogosultak. Ez a jogosultság kizárólag a leszármazókat (gyermekek, unokák) illeti meg – ők az ún. mellőzhetetlen örökösök. A köteles örökrész a Ptk. 479. §-a szerint a hagyaték azon része, melyet a törvényi örökösöknek végrendelet esetén is meg kell kapniuk. Felnőtt leszármazottaknál a köteles örökrész a hagyaték 1/2-e (ami olvasónk esetében első és harmadik fia közt osztódna 1/4 - 1/4 részben).

Adott esetben, ha olvasónk úgy végrendelkezne, hogy mindhárom fia egyenlő arányban örököljön, a két mellőzhetetlen örökös megkapná a törvényi minimumot, hiszen az ő helyzetükben a végrendelet által biztosított 1/3 rész több, mint a törvény által garantált 1/4 rész.

A végrendelet általi egyenlő elosztás tehát lehetséges. A közjegyzők szerint azonban biztosabb megoldást jelenthet, ha a szülők még éltükben osztják el egyenlően a vagyont fiaik közt. Ez elsősorban ajándékozással történhetne, ha pedig így olyan ingatlan is el lenne ajándékozva, amiben a szülők laknak, az ajándékozás részét kéne, hogy képezze a szülők örök lakhatásának biztosításáról szóló szolgalom is.