Ingatlanvásárlás esetén sokan aggódnak, nehogy csalók áldozatául essenek, hiszen rendszerint nem kevés pénzről van szó. A vételárat elővigyázatosságból például közjegyzői pénzletétbe tehetjük. Ennek lehetőségét vizsgálta meg ifj. Mészáros Lajos jogász, olvasói levélre reagálva.
Olvasói levél
Lányaink külföldre mentek férjhez. Férjemmel magunk maradtunk a nagy házban, ezért úgy döntöttünk, eladjuk, és veszünk egy földszinti kétszobás lakást a városban. Sikerült is végre találnunk egy megfelelő lakást, de egy ismerősünk figyelmeztetett, hogy az eladónak állítólag komoly tartozásai vannak, és akár a végrehajtó is ráteheti a kezét a lakására. Erre az ingatlanközvetítő azt ajánlotta, hogy a vételárat tegyük közjegyzői letétbe, így biztosak lehetünk abban, hogy nem veszik el a pénzünk. Szeretnénk tudni, hogyan működik a letét, valóban biztonságos-e, hiszen a pénz a közjegyző páncélszekrényéből is eltűnhet, és megvéd-e a végrehajtóval szemben.
Ezen a helyen már volt korábban szó arról, hogy az ingatlanok szerződéses átruházása két szakaszban történik. Olvasónk esetében az első lépésben írásos szerződést kell kötni a lakásra, a másodikban pedig az illetékes kataszteri hivatal nyilvántartásába való bejegyzés, betáblázás szükséges. Mivel a szerződés megkötése (aláírása) és a kataszteri hivatal betáblázásáról szóló döntése közt bizonyos idő eltelik (főleg a nemrégi működőképtelenség után), váratlan események is történhetnek. Esetünkben például, hogy az eladandó lakásra valóban „ráteszi kezét” a végrehajtó, és bonyodalmak keletkezhetnek a betáblázással is, esetleg meg sem valósulhat, így, ha a vevő kifizette a vételárat a szerződés aláírásakor, gond lehet annak visszaszerzésével.
A közjegyzői pénzletét intézménye, amelyet a Tt. 323/1992 sz. Közjegyzői Rendtartás 65. §-a szabályoz, pontosan az említett kellemetlenségek elkerülésére szolgál, egy olyan biztosíték, amely mindkét szerződő fél javára szolgálhat. Lényege, hogy a közjegyzőt szóbeli vagy írásbeli kérvénnyel meg lehet bízni, hogy megőrzésre átvegye pénzünket, és pontosan meghatározott feltételek teljesülése esetén adja azt át akár más személynek. A közjegyző a pénzletétről jegyzőkönyvet készít, amelyet a letevőnek is alá kell írni, aki kap is belőle egy példányt. A jegyzőkönyvben pontosan meg kell határozni a letett pénz összegét, pénznemét és azt, hogy a közjegyző mikor, milyen feltételek mellett és kinek adhatja ki a pénzt. A letett pénzzel már csak a közjegyző rendelkezhet, de nem kamatoztathatja azt, és egy külön bankszámlán kell elhelyeznie, ezért az, hogy a páncélszekrényéből esetleg eltűnhet a pénz, alaptalan aggály. Egyébként is: minden közjegyzőnek felelősségbiztosítása van, ezért, ha a letéttel kárt okozna a letevőnek, akkor ebből a biztosításból téríthetné a kárt.
Ha olvasónk a pénzletét lehetősége mellett döntene, az aláírt adásvételi szerződésben ki kell kötni, hogy a vételár közjegyzői letétből lesz teljesítve, és az eladónak azon vagy az azt követő napon lesz kifizetve, amikor az eladó vagy a vevők átadják a közjegyzőnek a kataszteri hivatal által kiállított hivatalos „új” tulajdonlapot, amelyen mint tulajdonos már a vevők vannak bejegyezve. Ha pedig a kataszter bármilyen oknál fogva egy bizonyos ideig nem táblázza be a vevők nevére a lakást, a szerződésnek azt is tartalmaznia kell, hogy a letétbe helyezett vételárat vissza kell adni a letevőnek, tehát olvasónknak, aki férjével meg szerette volna venni a lakást.
Végül megjegyezzük, hogy a közjegyzői letéten kívül a banki vinkuláció (lekötés) is hasonló biztosítékként szolgálhat, mint a közjegyzői letét, bár a végrehajtással szemben ez az intézmény nem védi meg a szerződő feleket, ugyanis a banki vinkulációra „ráteheti a kezét” a végrehajtó.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.