Depresszió és gyász

Születés és halál – az élet természetes körforgása. Amíg ez nem érint bennünket, nem tudatosítjuk. Amint van kiért gyertyát gyújtanunk, hirtelen mindent másképpen látunk.

Mindenszentek és halottak napját mindenki máshogyan éli meg. Akiknek már meghalt közeli hozzátartozójuk, nehezebben viselik a magányt, közülük sokakat lelkileg nagyon megviseli a halottak napja, főleg ha a szeretett személy távozásától még csak rövid idő telt el. Ilyenkor hirtelen fájdalmas emlékek törhetnek felszínre – milyen sokáig kellett ápolni, gondoskodni, tehetetlenül kellett figyelni a szenvedését, a halálát, a temetését. Vagy olyan váratlanul távozott az élők sorából, hogy még nem is volt idő feldolgozni a tragédiát, s máris gyertyát gyújthatunk érte...

Hadas Katalin pszichológus szerint a gyász mindenki életében a legnagyobb krízis, mindig egyéni, és minél váratlanabb a veszteség, annál hosszabb lehet. Ha már azt hittük, túl vagyunk rajta, a temetőben állva, gyertyát gyújtva tudatosítjuk, hogy a szeretetett személy távozott az élők sorából. Sokakat ez a felismerés kimerít, és hirtelen nemcsak reménytelennek látják életüket, hanem fizikai rosszullét is jelentkezhet: gyengének érzik magukat, összeszorul a torkuk, összerándul a gyomruk, szívük olyan hevesen ver, hogy majd kiugrik, nem tudnak aludni, nincs étvágyuk. Egyesek kerülik a társaságot, nem érdekli őket semmi, magukba fordulnak, túlérzékenyekké válnak, felfoghatatlan álmaik vannak, magukban beszélnek.

„A gyász természetes reakció, a lélek így próbálja feldolgozni a fájdalmas veszteséget” – magyarázta Martina Vojtíšková pszichológus. A krízisközpontba, ahol dolgozik, gyakran érkeznek ellentmondásos érzésekkel küszködő ügyfelek: nyugtalanok, dühösek, bűntudatuk van, ürességet éreznek, tanácstalanok, apátiába esnek, kimerültek, kétségbeesettek, magányosak, sajnálják magukat, alsóbbrendűnek érzik magukat, gyűlöletet éreznek. „Ezek a gondolatok és érzések teljesen normálisak. Időről időre bárki kerülhet ilyen állapotba. Aki nem fojtja magába fájdalmát, egy idő után enyhülnek a tünetek, majd teljesen eltűnhetnek. Annak, aki elveszít egy közeli személyt, mindenképpen szüksége van valakire, akivel beszélgethet. Rendkívül fontos megosztani valakivel az érzéseinket és beszélni róluk. Aki pedig depresszióba esik, szakemberhez kell fordulnia, mert a depresszió amellett, hogy maga is komoly betegség, sok más, komolyabb betegséghez vezethet” – magyarázta Vojtíšková. (sza)