A munkaviszony próbaidő alatti megszüntetéséről

A munkajogi viszony egy különleges szerződéses viszony, mivel két olyan fél – a munkáltató és a munkavállaló – közt jön létre, akiknek a helyzete nem egyenlő. Egy munkaviszonyban a munkáltató szabja meg a munkavégzés feltételeit, osztja ki az utasításokat, adja a fizetést stb., vagyis tőle függenek az alkalmazott munkáját, de életfeltételeit is befolyásoló főbb körülmények (pl. bérezés, szabadság stb.). A munkaviszonyban végzett munkát ezért is nevezi maga a munka törvénykönyve is ún. „önállótlan” vagy „függő” munkának, a munkáltató ugyanis mindig egyfajta fölérendelt helyzetben van a munkavállalóval szemben.

Pontosan ezt az alá-, illetve fölérendelt viszonyt próbálják kiegyensúlyozni a jogszabályok olyan, a munkavállalót érintő megkötésekkel, mint pl. a minimálbér és a minimális szabadságolási időtartam megszabása, de ide tartoznak a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos korlátozások is, mint pl. az, hogy a munkáltató csakis indokolt esetben és írásban szüntetheti meg egy alkalmazott munkaviszonyát, különben az érvénytelen. Ám a munkaviszony megszüntetésének kötelező indoklása alól is létezik kivétel, mégpedig pont az olvasónk által is említett próbaidő esetében.

A próbaidő az az időszak, amely során a munkáltató még csak „ismerkedik” a munkavállalóval, vagyis felméri, hogy hogyan teljesít, mennyire fegyelmezett stb. Fontos, hogy a próbaidőnek is vannak bizonyos megkötései, pl. szerepelnie kell a munkaszerződésben, legfeljebb 3 (vezetői pozíció esetén legfeljebb 6) hónapig tarthat, meghosszabbítása pedig kizárt. Ám ezek a törvényi feltételek sem változtatnak azon, hogy a próbaidő még pont az az időtartam, amely során a munkáltató még szabadon eldöntheti, hogy tovább alkalmazza-e a felvett alkalmazottat vagy sem. A „szabadon” pedig ebben az esetben azt jelenti, hogy a munkáltató bármilyen indokból, sőt akár indok nélkül is megszüntetheti a próbaidős alkalmazott munkaviszonyát – ehhez csupán annyit kell tennie, hogy szándékát írásban tudatja vele legalább 3 nappal a munkaviszony tervezett megszűnésének napja előtt.

Olvasónk levele és a leírtak alapján tehát úgy tűnik, hogy az ő esetében a munkáltató minden törvényi feltételt betartott, hiszen a megegyezett 2 hónapos próbaidőn belül írásban jelezte a munkaviszony megszüntetéséről szóló szándékát, figyelembe véve a megszüntetés napjához képest számított 3 napos értesítési határidőt is. Ez pedig sajnos azt jelenti, hogy olvasónk esetében bizony a munkáltató akár indokolás nélkül is eljárhatott úgy, ahogy végül eljárt.