A munkaviszony megszűnése és megszüntetése

Sokan nem tudatosítják, mi a különbség a munkaviszony megszűnése és megszüntetése között. Az előbbiről akkor beszélünk, ha a munkavállaló meghal, a munkahelye vagy a munkaadója jogutód nélkül megszűnik, lejár a meghatározott időre kötött szerződés. Az utóbbi fogalom azokat az eseteket takarja, amikor a munkaviszonyt a szerződő felek egyike valamilyen okból megszünteti.

A munka törvénykönyve értelmében kétféleképpen lehet megszüntetni a munkaviszonyt: közös megegyezés alapján és felmondással. Az előbbi lehetőséget bármikor lehet alkalmazni, még az ún. védelmi idő alatt is, hiszen a munkaadó és a munkavállaló közös megállapodásán alapszik. Felmondást adhat a munkaadó és az alkalmazott is. Az utóbbi bármikor és bármilyen okból, a konkrét ok feltüntetése nélkül egyaránt benyújthatja, a munkaadó azonban csak a törvény által meghatározott esetekben bocsáthat el valakit.

A Nemzeti Munkaügyi Felügyelőség szerint az alkalmazottaknak jól meg kell fontolniuk, beleegyeznek-e a munkaviszony megegyezéssel való megszüntetésébe. Az esetleges megállapodásnak mindenképpen tartalmaznia kell a munkaviszony megszüntetésének az okait – az alkalmazott csak így érvényesítheti hatékonyan a jogait például a lelépővel kapcsolatban.

„Az alkalmazottnak jogában áll elutasítani a megállapodás aláírását, ha azzal nem ért egyet”

– hangsúlyozta az NIP, hozzátéve: ha valaki úgy érzi, érvénytelen a felmondás, a munkaadó jogszerűtlenül járt el, bírósághoz fordulhat, ám azt legkésőbb a munkaviszony megszüntetésétől számított két hónapon belül kell megtennie.

(sza)