Elbocsátás koronavírus miatt?

A koronavírus-járvány megelőzésével összefüggő jelenlegi intézkedések egyebek mellett azt eredményezték, hogy több üzem és kiskereskedés bezárt, számos munkaadó rossz gazdasági helyzetbe került, nem tudják miből fizetni az alkalmazottak bérét. Néhányan erre azonnal úgy reagáltak, hogy csökkentették az alkalmazottak számát.

„Noha, a kialakult helyzetben a munkaadók számára ez a lépés tűnik az egyedüli megoldásnak, fontos tudatosítani, hogy a munkaviszonyt törvényesen kell megszüntetni. Az alkalmazottak mostanában olyan kérdésekkel fordulnak a munkafelügyelőségekhez, hogy a munkaadójuk a koronavírus-járvány megfékezésével összefüggő megelőző intézkedésekre hivatkozva azonnali hatállyal megszüntetheti-e a munkaviszonyukat. A munkaadók számára ez a lépés azt jelenti, hogy így tudják magukat a leggyorsabban tehermentesíteni a bérköltségek és a járulékfizetési kötelesség alól, illetve így próbálják gazdaságilag stabilizálni a céget” – tájékoztatott a Nemzeti Munkaügyi Felügyelőség (NIP).

Azonnali elbocsátás

A koronavírus-járvány miatt azonnali hatállyal senkit sem lehet elbocsátani, arra kizárólag a hatályos munkajogi norma szerinti 2 esetben van lehetőség, éspedig: ha elítélnek valakit szándékosan elkövetett bűncselekményért, valamint súlyos fegyelmi vétségért. Állománycsökkentés vagy átszervezés címén senkit sem lehet egyik napról a másikra kirúgni. A jelenlegi helyzetben a munkaadó két okból mondhat fel: megszűnik a cég vagy egy része, valamint a cégben megvalósuló állománycsökkentés vagy átalakítás miatt az alkalmazott fölösleges munkaerővé válik.

„Fontos tudatosítani: a felmondólevél kézbesítésével a munkaadó közvetlenül nem mentesíti magát a bér- és járulékfizetési kötelesség alól”

– figyelmeztet a munkaügyi felügyelőség.

Ráadásul, ha állománycsökkentés és átszervezés miatt kerül sor az elbocsátásra, a munkaadó legalább 2 hónapig nem alakíthat ki hasonló pozíciót, és nem vehet fel új alkalmazottat. Ez a megkötés akadályozhatja majd a munkaadót a termelés vagy a tevékenysége újrakezdésében a mostani preventív intézkedések visszavonása után, és a munkaerőhiányt nem tudja majd gyorsan pótolni.

Felmondási idő

A munka törvénykönyve szerint a felmondólevél átadása után következik a felmondási idő – kivéve, ha a felek kölcsönösen megállapodnak a munkaviszony azonnali megszüntetéséről. Ha a testre szabott munkaszerződés, a kollektív szerződés vagy a cég valamilyen belső előírása nem szabályozza másképpen, a hatályos törvény értelmében a felmondási idő legalább 1 hónap. Legalább 2 hónap olyan alkalmazott esetében, aki 1–5 évig dolgozott, ha pedig hosszabb ideig volt a cégnél, a felmondási idő legalább 3 hónap. A felmondási idő a felmondólevél kézhez vételétől számított következő hónap első napjával kezdődik. A felmondási idő a munkaviszony részének számít, ebből kifolyólag a munkaviszony tartalmára, az abból eredő jogokra és kötelezettségekre a felmondási idő megkezdődése nincs kihatással, például ekkor is járnak ebédjegyek. Ezenkívül, a felmondási idő alatt a munkáltató a szabadságokról is ugyanúgy rendelkezik, mint egyébként.

Végkielégítés

Aki legalább 2 évig dolgozott a cégnél, legkevesebb az egyhavi átlagbérének megfelelő végkielégítésre (odstupné) jogosult – akkor is, ha az alkalmazott felmondási idő nélkül azonnal távozik. A végkielégítés összege a ledolgozott évek függvényében változik, például aki 20 évig dolgozott a cégnél, legalább 4 havi átlagfizetésének megfelelő bánatpénzre jogosult.

„A munkaszerződésben vagy a kollektív szerződésben megállapodhatnak ennél is előnyösebb lelépőről”

– részletezte a NIP. Ha viszont az alkalmazott nyújtja be a felmondását, a munkaadó nem köteles fizetni semmit. A próbaidő alatt elbocsátott személyeknek sem adnak semmit.

A szlovákiai jogrend megkülönbözteti a bánatpénznek egy speciális típusát: a nyugdíjba vonulók egyszeri végkielégítését (odchodné). Egyhavi átlagfizetésnek megfelelő összegről van szó, amelyet a munkaviszony megszűnésekor annak fizetnek ki, aki elérte a nyugdíjkorhatárt, és kérte az öregségi, korengedményes vagy rokkantsági nyugdíjat. Ez a speciális bánatpénz élete során mindenkinek csak egyszer jár, kizárólag az első munkaviszony megszűnésekor igényelhető. Külön kell kérni a munkaadótól, nem automatikus, és függetlenül attól, hogy a munkaviszonyt kinek a kérésére és milyen körülmények között bontották fel, az idős személynek mindig jár. Ha viszont később nyugdíjasként ismét munkát vállal, az újabb munkaviszony megszűnésekor már csak a hagyományos végkielégítésre számíthat, mely összege a munkahelyen töltött időszaktól és attól függ, hogyan szűnt meg a munkaviszony.

Igazolás a munkaadótól

Akármilyen okból és körülmények között szűnik is meg a munkaviszony, a munkaadónak minden esetben ki kell állítania egy dokumentumot a munkaviszony megszüntetéséről, a cégnél töltött időről és a havi fizetésről – ezekre az igazolásokra szükség lehet a következő munkahelyen, a munkaügyi hivatalban, később pedig a nyugdíj intézésekor is. A munkaadó nem köteles, de a távozó alkalmazott kérésére kidolgozhat róla véleményt és ajánlást az esetleges új munkaadó számára.

(sza)