A depresszió leküzdése, a fájdalom feldolgozása

Lelki problémákkal napjainkban nemcsak pszichológushoz, hanem úgynevezett life coach-hoz, azaz életvezetési tanácsadóhoz is fordulhatunk. Denisa Nikolova szaktanácsadó szerint az alábbi 9 pontban foglalható össze, hogy az őszi ünnepekkor felszínre törő depressziót hogyan lehet leküzdeni, a szeretett személy elveszítése miatt érzett fájdalmat hogyan lehet könnyebben feldolgozni:

1. A gyász nem az elhunytnak, hanem a hozzátartozóknak fontos, a saját egyensúlyuk, lelki békéjük megtalálását szolgálja. A halál annak fáj, akinek meg kell birkózni a másik hiányával. Ilyenkor nem kell erősnek lenni, nyugodtan lehet sírni a fájdalmunkban, ez megnyugváshoz – és nem a felejtéshez – vezet. Halottak napján bármilyen apróság újraélesztheti a fájdalmas emlékeket – lehet az egy régi nóta, film, étel, könyv. Nem szabad bezárkózni, és nemcsak róla, hanem „vele” is lehet beszélgetni. Lehet, hogy egyirányúnak tűnik, mégis érezhetjük, a másik mit gondolna, mit mondana egy adott helyzetben.

2. Emlékezzünk, gyászoljunk közösen. A család és a barátok társaságában megértésre találhatunk, kibeszélhetjük érzéseinket, vagy csak együtt hallgathatunk zenét, megölelhetjük egymást, együtt lehetünk. Tudatosíthatjuk, hogy nem vagyunk egyedül, hogy ők is ugyanazt élik át.

3. Ne féljünk elfogadni a felkínált segítséget. A közvetlen környezetünk feltehetően igyekszik megkönnyíteni számunkra a helyzetet, például elkísérnek a temetőbe, ezekben a napokban nem hagynak egyedül. Ne utasítsunk el másokat!

4. Ne vádoljuk magunkat! A szeretett lény – különösen, ha már nincs többé – mindig tökéletesnek tűnik. Sokszor eszünkbe juthat, mi az, amit elrontottunk a kapcsolatunkban, amit már nincs lehetőség helyrehozni. Ha nem volt időnk elmondani valami fontosat, tegyük meg most! Engedjük ki ezeket a gondolatokat, és ne gyötörjük magunkat feleslegesen! Nyugtasson meg a tudat, hogy onnan, ahol ő van, pontosan érzi, amit gondolunk, és nem haragszik ránk, biztosan megbocsátott.

5. Alkossunk, tereljük el a gondolatainkat a fájdalomról, foglaljuk le magunkat! Akinek művészi hajlamai vannak, bánatát műalkotásokká alakíthatja: festhet, zenélhet, verset írhat, táncolhat – és ettől megkönnyebbül.

6. Menjünk a természetbe! Sétáljunk, figyeljük a madarakat, a levelek hullását. Az életben mindennek megvan a maga helye és ideje – ezt el kell fogadnunk, és engedjünk a lelkünkbe egy kis nyugalmat, merítsünk erőt a természetből!

7. Ezt érted teszem! Vagyis ha a szeretett személlyel voltak olyan közös terveink, melyeket nem sikerült megvalósítani, most próbáljuk meg egyedül véghezvinni, mondván: ezt érted, neked csinálom! Lépjünk tovább!

8. Látogassuk az elhunyt sírját! Nehéz kimenni a temetőbe és szembesülni azzal, hogy aki nemrég még itt tett-vett a lakásban, most már ott fekszik a sírkő alatt. A lelke ugyan bárhol, bármikor velünk lehet, ha rá gondolunk, mégis kell egy kézzel fogható hely, ahol meggyászolhatjuk a testet is, amiben „lakott”, amíg élt. Miközben rendezgetjük a virágokat a síron, és meggyújtunk egy mécsest, úgy érezhetjük, mintha kicsit újra együtt lennénk.

9. Válasszuk az életet! A fájdalmat nem szabad magunkba fojtani, de életünk hátralévő részét sem tölthetjük csak gyásszal. Minden halál részvétet kelt, és felébreszti bennünk a jót. A halál közelségére tudatosíthatjuk saját halandóságunkat és törékenységünket, fedezzük fel újra az életkedvünket! Ne szégyelljük, hogy ismét van kedvünk mosolyogni, nevetni, örülni, élvezni az életet! A szeretett személy sem akarná, hogy ezentúl csak szomorkodjunk. Segítsünk másoknak!