Veszélyben a sertéstenyésztés

Patasi Ilona, a regionális agrárkamara igazgatónője megerősítette, hogy az utóbbi öt hónapban a sertésértékesítés esetében nagy volt az áringadozás. Bár a sertéshús minimális felvásárlási ára élősúlyban kifejezve 48 koronában volt meghatározva, a felvásárlók az utóbbi időben mélyen ezen árszint alatt, átlagosan 30,40–32,60 koronás áron vették át a kistermelőktől a vágásra érett példányokat, ami járási viszonylatban az öt hónap alatt 64 millió korona bevételi kiesést eredményezett. (A 180 ezer tonnás országos kvótából a Dunaszerdahelyi járás közel 10%-kal részesedett.) Tarcsi Imre, a petíciót kezdeményező egyik agrárvállalkozó lapunknak elmondta, hogy a sertéspiacon kialakult helyzetnek köszönhetően teljesen reménytelenné vált azoknak a családoknak a helyzete, akik fő foglalkozásként vagy akár kereset-kiegészítésként foglalkoznak sertéstenyésztéssel. „Ezek a családok a régió lakosságának mintegy felét teszik ki, s ha ez így marad, az szociális feszültségekhez vezethet.” A dél-szlovákiai termelők elfogadhatatlannak tartják, hogy Szlovákia az elmúlt évben 1,5 milliárd korona értékben importált sertéshúst, s a behozatal idén is folytatódik.

A sertésfelvásárlási gondok nemcsak a csallóközieket sújtják. Bíró Ottó, a Szlovákiai Sertéstenyésztők Szövetségének elnöke szerint „az egyenlőtlen piaci feltételek következtében veszélybe került a hazai sertéstenyésztés”. Simon Zsolt agrárminiszter viszont azt tartja, hogy a sertéságazat további agrártámogatásokat nem élvezhet. „Ha a többi ágazat kapott volna annyi pénzt, amennyit a sertéságazat az elmúlt néhány évben, akkor a szlovákiai agrárium ma lényegesen jobb helyzetben lenne” – fejtette ki véleményét a minap a tárca vezetője. A miniszter szerint a sertésfelvásárlási gondokat részben a szaktárca idézte elő azzal, hogy 2000–2001-ben folyamatosan fejlődésre biztatta az ágazatot. „Sokan a magas garantált árak láttán ráálltak a sertéstenyésztésre, a minőséggel viszont nem törődtek. Pedig ha Szlovákia belép az EU-ba, nemcsak az árak lesznek ránk nézve kötelezőek, hanem a minőségi kritériumok is” – nyilatkozta Simon Zsolt rámutatva arra, hogy az a termelő, aki nem fordított kellő figyelmet a fajtaválasztásra, a tartástechnológiára és a minőségre, az az uniós csatlakozás után nem fogja tudni jó pénzért értékesíteni jószágait. A miniszter egyébként a 42 koronás felvásárlási árat „szolid jövedelemforrásnak” tartja, annál is inkább, mert az EU-ban a koronára átszámított átlagos sertésfelvásárlási ár 37–45 koronára jön ki. Több alkalommal is leszögezte, hogy minimális felvásárlási ár meghirdetését a tárca nem tervezi. A miniszter szerint ha lenne ilyen eszköz, akkor az EU-csatlakozás sokkhatásként érné a sertéságazatot. Márpedig „ha most nem készülünk fel 2004 májusára, akkor a csatlakozás után piacot veszítünk, amit uniós feltételek közepette csak nagyon nehezen tudnánk visszaszerezni.”

A dunaszerdahelyi régió sertéstenyésztői azt is nehezményezik, hogy a szakminisztérium még nem hirdette ki régiók szerinti lebontásban, hogy egyes termékből mire van Szlovákiának szüksége. „A most megjelent piacszabályozási rendtartás módosításában egyedül a tejről olvashatunk számszerű adatokat” – fogalmazott Patasi Ilona. A Tarcsi Imre által kezdeményezett petíció a következőket javasolja: a mezőgazdasági miniszter azonnali hatállyal állítsa le az ár alatti külföldi sertésbehozatalt, és az előző kormány által garantált 48 korona minimális sertésfelvásárlási árat emelje törvényerőre, a minisztérium korlátozza a nagyvágóhidak monopol helyzetét, s végül, hogy ezeket a pontokat terjesszék a kormány elé. A nagymegyeri agrárvállalkozó kijelentette: amennyiben a kormány nem talál megoldást, a sertéstenyésztők utcára vonulnak, és nem riadnak vissza a főutak eltorlaszolásától vagy a határátkelő helyek megbénításától sem. (bzs, gy)