Programozáson lesz a hangsúly

A regionális fejlesztés alatt olyan összehangolt intézkedéseket kell érteni, amelyek csökkentik az adott régió elmaradottságát és megteremtik a fejlődés feltételeit. A törvény fontos újdonsága, hogy a regionális fejlesztés partneri együttműködés alapján történik majd, vagyis a folyamatban az állami hivatalokon és az önkormányzatokon kívül részt vesznek a különféle érdekszövetségek, vállalkozók, társulások, nonprofit szervezetek és érdeklődő magánemberek is. Ebben a folyamatban állami segítségre az olyan régiók számíthatnak, amelyek gazdasági mutatóik rosszabbak az országos átlagnál, vagy pedig valamilyen ágazat válsága idéz elő súlyos helyzetet. A támogatott régiókat az építésügyi és a régiófejlesztési minisztérium javaslatára a kormány jelöli ki. A felzárkózáshoz érkezhet támogatás az EU-ból is, ehhez az kell, hogy az adott régió átlagos összterméke ne érje el az uniós átlag 75%-át (az öt hazai nagyrégió közül a Pozsonyit leszámítva egyik sem éri el az uniós átlag 40%-át).

A regionális fejlesztés programok szerint zajlik majd, erre a célra különböző szintű anyagok készülnek. A hierarchia tetején az országos régiófejlesztési terv áll, amely elemzi az egyes régiók helyzetét és öt-hét évre kijelöli a legfontosabb fejlesztési célokat. Ennél részletesebb középtávú terveket az ún nagyrégiók készítenek, amelyek tulajdonképpen a jövő év elején megszülető regionális önkormányzatok (ún. megyék) által kidolgozott tervek alapján állnak össze. A regionális cselekvési terveket a minisztérium ajánlása alapján a kormány is jóváhagyja. Ezekkel egy szinten lesznek majd az ágazati fejlesztési tervek, amelyeket az egyes minisztériumok dolgozzák ki és szintén kormányjóváhagyás után lépnek életbe. E besorolással nálunk első alkalommal emelkedett törvényszintre a megyék és a NUTS II-es szintű nagyrégiók viszonya (ilyen például a Nagyszombati és a Nyitrai kerületet egyesítő Szlovákia–Délkelet régió). Ezzel a parlament elvetette annak a viszálynak a magvát is, amely elkerülhetetlenül kitör, ha nemzeti szinten a döntéshozatal eltér az uniós szinttől. Ez Magyarországon figyelhető meg, ahol a megyei önkormányzatok a régiófejlesztési törvény 1996-os elfogadása óta konfliktusban vannak a nagyrégiókkal. Ennek mértékére jellemző, hogy azóta már a második kormány elismerte, hogy a megyei önkormányzatokat a jobb uniós kompatibilitás helyett nagyrégiós önkormányzatokkal kellene helyettesíteni. A regionális politikusok ellenállása miatt azonban a Horn- és az Orbán-kormány egyaránt visszariadt ennek megvalósításától.

A fejlesztési tervek hierarchiájában a következő szintet a megyei gazdasági-szociális fejlesztési tervek jelentik majd, ezek alatt pedig a községi fejlesztési tervek találhatók. Ez egyben azt jelenti, hogy a hazai régiófejlesztési törvény nem is említi a kistérségeket. Ezek olyan összefogások, amelyeket egy-egy környéken található helyi kezdeményezések (általában önkormányzatok) hoznak létre, hogy könnyebben megoldják az egyenként fogós feladatot jelentő problémáikat. Magyarországon például a fejlesztési tervek nagy része épp kistérségi szinten születik és valósul is meg.

A regionális fejlesztési tervek megvalósításának finanszírozásáról a törvény mindössze annyit mond, hogy ahhoz felhasználhatók állami, önkormányzati, alapítványi és magánforrások. Két megkötést említ a törvény: a közpénzek felhasználását ellenőrzik, illetve fejlesztési pénzek csak a fejlesztési tervekben szereplő célokra használhatók fel. Ez utóbbi a tervezési fázisokban remélhetőleg nagyobb aktivitásra ösztönzi a helyi szereplőket: amennyiben ugyanis nem vesznek részt a folyamatban és az elképzeléseik nem válnak a fejlesztési tervek részévé, hiába számítanak támogatásra. A támogatás konkrét formájával, például a Magyarországon szokásos, az adóbevételekből töltött regionális fejlesztési alapokkal a törvény részletesen nem foglalkozik. Ugyanez érvényes a regionális fejlesztés főszereplőjének szánt megyei önkormányzatokra is: szerepük elsősorban a tervek kidolgozásában és a minisztériumnak szóló jelentések elkészítésében van, hatásköreik között nem szerepel regionális fejlesztési alap működtetése.

A regionális fejlesztésről szóló törvényt legalább öt éve várták nálunk azok, akik felismerték, hogy egy-egy régió csak összehangolt munkával fejleszthető fel a mainál jobb életet biztosító szintre. Térségünkben ennek jó példájaként a magyarországi, 1996-ben elfogadott törvényt emlegetik, amely alapjában változtatta meg az ottani viszonyokat és régen várt, sok haszonnal járó folyamatokat indított be. Ezért annak illusztrálására, hogy a parlament által elfogadott törvény sajnos csak a legalapvetőbb fogalmakat tisztázza és egy sor égető kérdést nem érint, az alábbiakban áttekintjük a magyarországi területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény által tartalmazott többletet.

A magyarországi tövény a nagyrégión és a megyén kívül egy sor más kategóriát is megkülönböztet: a kiemelt térség, a vállalkozói övezet, a városkörnyék, a kistérség, a szerkezetátalakítási térség, a rurális térség, a hátrányos helyzetű határmenti térség – ezek mind-mind olyan fogalmak, amelyek lehetőséget adnak a megyei szinten már nem kezelhető, elsikkadó problémák kezelésére és hatékony, méretre szabott támogatási programok megfogalmazására. Míg friss hazai törvényünk csak általánosságban említi, hogy a munkában részt kell venniük különféle partnereknek, a magyar törvény minden szükséges szinten területfejlesztési tanácsokat állít fel és megszabja, hogy a különféle szektorok képviselői milyen arányban kapnak ezekben helyet. Ez azért is fontos, mert a tanácsok küldetése egyebek mellett a régiófejlesztési támogatások pályázati úton történő elosztása is. A törvény által komoly hatáskörökkel felruházott területfejlesztési tanácsok működési mechanizmusa szintén kiállta a próbát: az 1998-as kormányváltás után bebizonyosodott, hogy összetételüket nem lehet az aktuális nagypolitikai viszonyokhoz idomítani, hanem a vállalkozói érdekképviseletek, a városok, a vidéki kistérségek képesek megőrizni méltó befolyásukat a fejlesztési pénzek elosztása során.