Pénz az elmaradott térségeknek

Az összeg ezúttal az EU 2000-2006-os pénzügyi tervezési időszakára erre a célra fenntartott keretből származna. Az unióban igazában a hetvenes évek óta támogatják külön a regionális különbségek kiegyenlítését. Az 1975-ben létrehozott Regionális Fejlesztési Alap másfél évtized alatt 41 ezer beruházásba összesen 24,4 milliárd ECU-t fektetett és ebből 873 ezer munkahely alakult. Eleinte Olaszország és Nagy-Britannia kapta a legtöbb pénzt, de a nyolcvanas évek végére Spanyolország került az első helyre. A programok lényege mindvégig az volt, hogy a nemzeti és kulturális sajátosságok megőrzése mellett mérsékeljék az egyes régiók közti fejlettségi különbséget.

Hazánk uniós tagsága szempontjából a jelenleg is futó, 2000-óta érvényes támogatási szerkezet a fontos, hiszen szerencsés esetben ebből már mi is részesedhetünk. Lényegében két nagy programcsomagra érdemes odafigyelnünk. Az első a Kohéziós Alap, amely jelenleg a négy legszegényebb tagország – ĺrország, Portugália, Görögország és Spanyolország – infrastrukturális felzárkóztatására szolgál, idén például 6,2 milliárd eurós kerettel. A csatlakozás után ilyen támogatásra az új tagországok is jogosulttá válnak, hazánk három év alatt 123 és 242 millió euró közti összegre számíthat. A működési mechanizmusa azonos az ISPA előcsatlakozási programmal, vagyis közlekedési és környezetvédelmi nagy infrastrukturális beruházásokat támogatnak belőle.

Ennél sokkal nagyobb és tarkább a Strukturális Alapok kínálata, amelyek idén például 28,8 milliárd eurót biztosítanak a fejletlen régiók megsegítésére. Itt a kulcskérdés az adott régión belüli egy főre jutó jövedelem, támogatásra leginkább az jogosult, ahol ez nem éri el az uniós átlag 75 százalékát. Ilyen az EU-n belül is jócskán akad, ezeket az 1. számú célkitűzés hatálya alá tartozónak nevezik. A 2000 és 2006 közti időszakra összesen 11 uniós tagállamban akadt ilyen terület, Ausztria esetében a határ menti Burgenlandot sorolták ide, Németországban pedig a keleti tartományok esetében áll fenn ez a helyzet. Hazánkban az uniós régiófelosztás értelmében az egy főre eső jövedelem általában 40 százalék alatt van, tehát bőven beleférünk a keretbe. Egyetlen kivétel a pozsonyi régió, amely az uniós átlagjövedelmet produkálja, így kiesik ebből a csomagból. Ez azonban nem jelenti azt, hogy teljesen támogatás nélkül maradna, mivel részesülhet az ipari és mezőgazdasági szerkezetátalakítás számára fenntartott 2. számú célkitűzés, illetve az oktatási, képzés és foglalkoztatás rendszerének modernizálására szolgáló 3. számú célkitűzés csomagjaiból.

Igazán érdekes azonban az 1. számú célkitűzés keretében várható támogatás, hazánk ennek értelmében az új tagországok számára fenntartott 5-7 milliárd eurós keret 6,5 százalékára számíthat. Ennek alapelve is ismert az előcsatlakozási alapokból, a fejlesztési elképzelések költségeinek 75 százaléka fedezhető ebből a forrásból.

Végezetül az uniós támogatási rendszer érdekes elemét képezik az ún. Közösségi Kezdeményezések, amelyek ugyan a Strukturális Alapok költségvetésének alig 5 százalékát teszik ki, a csatlakozás után Dél-Szlovákia szempontjából különleges jelentőséggel bírhatnak majd. A jelenleg futó négy program között szerepel ugyanis a LEADER vidékfejlesztési, illetve az INTERREG határon átnyúló együttműködési program, amelyek tág teret biztosíthatnak az itteni fejlesztési elképzelések megvalósításához.

Egy szabályról azonban nem szabad megfeledkezni. Az uniós támogatási programokból csak azok kapnak, akik megfelelően tudnak kérni. Ehhez komoly programkészítői és pályázatírói tapasztalatra van szükség. Aki ismeri az elmúlt hat év magyarországi történéseit, tudja, hogy ilyen szempontból Szlovákia hatalmas hátrányban van és ezt a jelenlegi kormány is csak részben igyekezett lefaragni. Amennyiben ilyen szempontból nem tudunk áttörést elérni, képtelenek leszünk élni a lehetőséggel. Márpedig akkor az uniós szabályok értelmében a források a jobban felkészült országokhoz kerülnek át.