Vajon miért fontosabb a galamb az embernél?

Gondoljunk bele a sűrűn lakott települések, elsősorban a városok környezetébe! A magukat előszeretettel természetbarátnak nevezők gyakran hangoztatják, hogy az ember árt a természetnek azzal is, hogy más fajoktól elveszi az életterüket. Ez igaz. Az emberiség a városok építésével is elvesz területeket az állatoktól. Csakhogy ma már több mint 8 milliárdnyian élünk a kék bolygón, aminek szükségszerű velejárójaként szüntelenül újabb területeket sajátítunk ki magunknak. Így történhetett meg, hogy a kék bolygónak már az egészén végbementek, és ma is szüntelenül zajlanak olyan változások, amelyeket így vagy úgy az ember idézett elő. Ez már csak így megy, és épp ezért ezt egyfelől az egyedfejlődés, másfelől pedig a bolygó életútjának szerves részeként lenne helyes felfogni. A természet rendje szerint mindig az életrevalóbb fajok győzedelmeskednek. Emberelődeink is mind kihaltak, és megszületett a mai ember – akkor most azért is rosszul kellene éreznünk magunkat? Biztosan nem.

No de térjünk vissza a városi élettérre! Ez ugyebár alapvetően az embereknek készül. Ami persze semmiképpen nem jelenti azt, hogy mindenképpen el kell onnan üldözni minden állatot. Ez egyébként is lehetetlen lenne. No de azért az túlzás, hogy ma a galamb irányába szinte nagyobb tiszteletet kell tanúsítania az embernek, mint a másik ember felé.

A filmtörténet számtalan alkotásában láthatunk olyan jelenetet, amelyben valamelyik szereplő az utcán vagy egy parkban galambokat etet. Ezeket lehet állatbaráti gesztusként, sőt erőltetett belemagyarázással akár romantikusnak is értékelni. Csak ugye a filmekben nem mutatnak galambürülékkel elrondított képsorokat, mert a filmesek tudják, hogy az nem mutatna jól, sokkal inkább gusztustalan lenne.

A parkokat, köztéri szobrokat, ablakpárkányokat, háztetőket, az égvilágon mindent – elnézést a kifejezésért, de ez csak így hatásos – telefosó galambok ürülékükkel esetlegesen az emberre nézve veszélyes kórokozókat is terjeszthetnek (az egészségügyi hírekkel foglalkozó Medical News Today ide vonatkozó cikke szerint a városokban élő különféle madárfajok és ürülékük több mint hatvanféle betegséget hordoznak). Ennek dacára a galambok nyugalma egyesek szerint fontosabb az emberek egészségének megóvásánál.

Egy többemeletes társasházban lakunk. Az épület mindkét oldalán fák, rajtuk galambok fészkelnek. (A galambok a kisebb madárfajokat elüldözték, de utóbbiakra valamiért nem gondolnak a városi galambokért aggódást mutatók!) Onnan pedig, ha már a közelükben vannak ugyebár, lényegében állandóan az ablakpárkányainkon jönnek-mennek, és azokat maró hatású ürülékükkel „díszítik”. Pár centiméterről is le lehet fényképezni az ablakpárkányon nézelődő galambokat, mert azok immár úgy veszik, hogy a párkány nekik készült. Letakarítja az ember egyszer, kétszer, háromszor, négyszer, aztán egyre ritkábban. És minthogy nem lehet, mert nem szabad őket elkergetni, nehogy megsértse az ember a szegény galambok lelki világát, meg nehogy valamely magát galambbarátnak hirdető feljelentse, ezért az embernek muszáj hozzászoknia, hogy az általa nem mellesleg pénzért vásárolt lakás állandóan körös-körül van mintázva galambok által odarakott ürülékkel. Olyan szép látvány...

Felteszem a kérdést: biztos jó úton jár az emberiség, ha azt választja, hogy a galambok joga és kényelmes léte fontosabbá váljon az emberek jogainál, tulajdonánál, kényelménél és biztonságánál? Az állatoknak legyen több a becsülete, vagy az embereknek? Erre a tisztelt olvasó válaszoljon önmagának!