Nyugat-Európában nem divat a bérlakás

Miközben a hazai lakáspolitikában a bérlakások arányának a növelése a cél, az Európai Unióban ezzel éppen ellentétes folyamat zajlik. Egyre több uniós polgár érzi úgy, hogy sokkal inkább megéri saját lakást venni, mint bérelni. A unió tagállamaiban az adórendszer is a lakásszerzést támogatja.

Lakást vásárolni sokkal kisebb teher és jövedelmezőbb is az Európai Unióban, mint bérelni. A lakóingatlanok árai hosszú távon a kiegyenlítődés jeleit mutatják, noha a brit, a holland és a spanyol piacon óriási volt az értéknövekedés az elmúlt néhány évben. A befektetési célú vásárlás főleg az unió déli tagjainál volt jellemző.

A hitelkamatok szintjének erőteljes visszaesése miatt az elmúlt két évtizedben és különösen az utóbbi három-négy évben az uniós háztartások jobban jártak, ha megvették a lakásaikat és nem bérelték azokat. Mindez oda vezetett, hogy fokozatosan csökkent a bérlakások iránti kereslet, s ezzel még inkább mérséklődött a bérlakások aránya a teljes lakóingatlan-piacon.

A lakásárak az eltelt két évtizedben évente 0-3 százalékkal mentek feljebb, és csak ritka esetekben haladta meg a 10 százalékot ez a növekmény. A lakásárrobbanás sokkal gyakoribb volt, mint az árzuhanás ebben a hosszú időszakban, különösen az euróövezetben. Ezen a téren az északi országok, továbbá Nagy-Britannia és Hollandia áll az élen. Hozzájuk csatlakozott az elmúlt három évben ĺrország és Spanyolország, mindkét államban hihetetlen gyorsan (két számjeggyel) drágultak az ingatlanok, és Görögország, továbbá Olaszország sem nagyon maradt el ezektől az új évezred első két évében.

Hosszú távon a lakóingatlanok árnövekedése erős kapcsolatban áll az építési telkek áremelkedésével. A háztartások számának növekedése, illetve a magasabb jövedelmek miatt a következő években várhatóan tovább bővül az építési telkek iránti kereslet, s minthogy ebből kevés van, ez megint csak fölfelé tornássza a telkek árát. Rövid távon a lakáskereslet kielégítése nagyon nehéz, sőt egyre nehezebb lesz, mivel az új építésből és a bontás nyomán keletkező telkekből összeadódó kínálat nem tart lépést a rohamos igénynövekedéssel. A bérlakásállomány ugyancsak meghatározó szerepet játszik az egész uniós lakóingatlan-piacon. Aránya azonban folyamatosan visszaesett az utóbbi évtizedekben, most már csupán hat százalék. Az adórendszerek általában a saját tulajdonlást részesítik előnyben. Az ingatlan adója kedvezőbb, mint a pénzvagyoné, egyes országokban az új lakásoknál kisebb, mint a használtaknál. Éppen ebből adódik, hogy a háztartások viszonylag gyorsan áttértek a saját tulajdonra, ráadásul az elmúlt 4-8 évben folytonosan mérséklődtek a hitelkamatok, így jobban megérte eladósodni és venni, mint továbbra is fizetni a magas bérleti díjakat. Az általános eladósodottság jelentősen megnőtt az elmúlt tíz esztendőben – írják a szakértők, akik ezt azzal magyarázzák, hogy növekedett a lakáscélú befektetések aránya, magasabbak lettek a jövedelmi várakozások, mérséklődtek a hitelkamatok, illetve az adórendszer előnyben részesítette a jelzálogot az egyéb kölcsönökkel szemben. (o, m)