Nem örülnek a dán tenyésztőknek

A dán sertéstenyésztők legújabban a Lévai járásban található ipolyszakállosi farmot szeretnék bővíteni, elképzeléseik azonban nem tetszenek a helyi lakosságnak. Ozsvald Arnold ipolyszakállosi polgármester lapunknak elmondta: a községben felmérést végeztek a sertéstelep bővítéséről. Összesen 701 ipolyszakállosi lakosnak küldtek ki kérdőívet, ebből 455-en jeleztek vissza, közülük pedig 433 lakos a sertéstelep bővítése ellen voksolt. „A megkérdezettek állásfoglalása teljesen egyértelmű. Az emberek tartanak a bűztől, a talajvíz-szennyeződéstől. Községünkben nincs kiépítve a csatornahálózat, nincs vezetékes ivóvíz. Így még inkább érthető a polgárok ódzkodása. A különböző vizsgálatok, felmérések bizonyára még eltartanak egy ideig, a lényeg azonban az, hogy ha községünk nem egyezik bele a bővítésbe, akkor arra nem kerülhet sor” – hangsúlyozza Ozsvald. Magas színvonalú tenyésztés„A dániai sertéstenyésztők felettébb okosan élnek a szlovákiai lehetőségekkel, kihasználják, hogy nálunk szinte teljes mértékben leépült ez az ágazat, miközben Dániában nagyon magas színvonalon van. Rendkívül modern technológiát alkalmaznak, minőségi takarmányozást biztosítanak az állatoknak, s ráadásul mindezt felkészült szakembergárdával végzik” – magyarázza lapunknak Patasi Ilona, a Szlovákiai Agrárkamara (AKS) elnöke. Elmondása szerint a dániai tenyésztők egy anyakocától évente több mint 30 malacot választanak el, míg a szlovákiai átlag 23 darab. „Ezek olyan mutatók, amelyekkel bátran fel lehet vállalni a sertéstenyésztés bővítését” – állítja az AKS elnöke. „Dánia a mezőgazdasági termelését huzamosabb ideje csak bizonyos ágazatokra összpontosítja, vagyis nem foglalkoznak globális termeléssel. A kiválasztott termelési ágazatok közé tartozik a sertéstenyésztés is, amelyet alaposan kiépítettek. A dániai sertéshús-előállítás tízszerese az ottani fogyasztásnak, ami azt jelenti, hogy 90 százalékát exportálják, tíz százalék pedig a hazai fogyasztás” – nyilatkozta lapunknak Stanislav Nemec, a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Kamara (SPPK) szóvivője. Nemec azt is megjegyezte, hogy a dánok többek között a német piacot is jelentős mértékben ellátják sertéshússal, sőt, a japán piacra is betörtek, hiszen még az óriási távolságból eredő költségek mellett is kifizetődő számukra a szállítás. A dán szakemberek alaposan felmérték a sertéshúspiacot, s elsősorban azokban az uniós országokban próbálnak meg terjeszkedni, ahol mind a politikai, mind a gazdálkodási légkör higgadt, stabilizálódott. „Hazai környezetben egyszerűen már nem képesek a kapacitások bővítésére, ezért szemeltek ki maguknak olyan országokat, ahol tovább bővíthetik a termelést. Szlovákia mellett jelen vannak például Csehországban, Romániában és Bulgáriában is” – erősítette meg az SPPK szóvivője. Régiónk a fő célpontSzlovákia különösen jó terepet biztosít a dánok terjeszkedésének, hiszen a szlovákiai sertéstenyésztők az ország fogyasztásának nem egész 50 százalékát állítják elő. Míg húsz évvel ezelőtt mintegy 200 ezer darab sertést tenyésztettek az országban, a jelenlegi állomány 41 ezer körül mozog. Andrej Imrich, a Szlovákiai Sertéstenyésztők Szövetségének elnöke szerint az utóbbi időben valamelyest előrelendülés tapasztalható, hiszen két évvel ezelőtt a 37 ezres állomány már szó szerint az ágazat végnapjait jelentette. A sertéstenyésztők szövetségének elnöke azt is hangsúlyozta: a földművelésügyi minisztérium fejlesztési programja kiemeli, hogy az elkövetkező években Szlovákiának legalább 80 százalékos önellátottságot kell biztosítania a sertéshúsellátást illetően. A feldolgozás sincs biztosítvaPatasi Ilona szerint Szlovákia a vidékfejlesztési programok révén az uniós támogatásokból nem kevés pénzt fordított pályázati támogatásokra az elmúlt időszakban. Leltározni kellene, hová is kerültek ezek a pénzek. „Szlovákiában ráadásul nagyon kevés fiatal érdeklődik az állattenyésztés – s ezen belül a sertéstenyésztés – iránt, mivel hétköznapokon és ünnepnapokon egyaránt biztosítani kell a gondozást. A földművelésügyi minisztérium által jóváhagyott valamennyi hosszú távú programban prioritást élvez ez az ágazat. Hogy sikerül-e ezekkel ösztönözni a hazai tenyésztőket, azt nehéz megmondani. De addig is teret adunk a külföldi sertéstenyésztőknek, hogy pótolják a hiányosságokat. Ez még mindig ésszerűbb megoldás, hiszen kellőképpen odafigyelnek az állat-egészségügyi és egyéb előírások betartására, és munkalehetőségeket biztosítanak a hazai mezőgazdasági dolgozóknak” – vallja Patasi. A hazai tenyésztők joggal panaszkodnak azonban a felvásárlók részéről tanúsított érdektelenségre is. Ebből eredően is több telep szűnt meg. A mutatók önmagukért beszélnek. Az idehaza előállított vágósertésnek mintegy 70 százaléka külföldi vágóhidakra kerül, a legtöbb Magyarországra, Lengyelországba és Csehországba. A hazai feldolgozottság pedig csak 30 százalék, ami elgondolkodtató arány. Susla Béla