NEGYVEN ÉV FELETT

Sok pályázó panaszosan meséli kudarcait, melyek nem a végzettség, vagy a munkatapasztalat, hanem az életkor miatt érik. 40–50 év felett – amikor még jó másfél évtized van hátra a nyugdíjig – legfőbb sérelem, hogy pályázatukat el sem olvassák a személyzetis szakemberek, ügyet sem vetnek a többéves komoly szakmai tapasztalatra. Ez hátrányos megkülönböztetésnek tűnik, s az is. Be kell látni, hogy erős előítéletek élnek az 40–50 év feletti munkavállalókkal szemben. Feltételezik, hogy ez a korcsoport már nem dinamikus, nem rugalmas. Az elmúlt tíz évben devalválódott a tapasztalat értéke is, a felső-vezetők fiatalok, akik nem érzik át az 50-en feletti munkanélküliek helyzetét, hacsak szüleik nem küzdenek ugyanezzel a problémával. Persze később ugyanezek a fiatal diplomások ugyanebbe a kilátástalan helyzetbe kerülhetnek.

Az 50 felett munka nélkül maradtak közül sokan véglegesen munkanélküliek lesznek, míg mások olyan állást vállalnak el, amelyhez túlképzettek. Egy agrármérnök például biztonsági őrként helyezkedik el. Az 50 feletti diplomás munkanélküliek speciális problémái miatt a munkaügyi központok nem tudnak hatékonyan segíteni ennek a rétegnek.

Mi a megoldás?

1. A pályázati anyagban ki kell domborítani a szakmai kiválóságot, a rátermettséget és a sokéves tapasztalatot.

2. Hangsúlyozni kell az évek során felhalmozott sikereket, az évtizedek során kialakított kapcsolatrendszert.

3. Érvelni kell: több munkahelyen is megfordult már, s számos kollégával kellett együtt dolgoznia. Ennek köszönhetően könnyen alkalmazkodik az új környezethez, nincsenek beilleszkedési problémák. Könnyen átlátja a munkafolyamatokat, munkavégzése valószínűleg precízebb, mint egy kezdő munkavállalónak. (figyelő, k-r)