Mivel pótolják az élelmiszergyártók a valódi gyümölcsöt?

A világ teljes epertermése az amerikai eperszükséglet mindössze 5 százalékára lenne elegendő – olvasható a nemrégiben újból kiadott, A leves hazudik c. könyvben. A különbség az élelmiszeriparban használatos, mesterséges aromákkal hidalódik át.

Az eperfagylaltok, joghurtok, torták előállításához eperaromát alkalmaznak, amely egy ausztrál fa fűrészporából készül. De másképpen is lehet imitálni ezt a gyümölcsöt: némi vörös áfonyát különféle aromák segítségével átképeznek eperré, de cseresznye, őszibarack és narancs is készülhet ily módon – írja Hans-Ulrich Grimm könyvében. A vörösáfonya ráadásul sokkal jobban bírja a gépi feldolgozást, a sütést és a mélyhűtést, mint a többi gyümölcs. Ha ez az imitátum is drágának bizonyul, akkor szőlőlével vagy céklalével próbálják fenntartani a látszatot – olvasható a Benda Judit által fordított könyvben. Az élelmiszerlobbi ezt többnyire titkolja, miközben évente eurómilliárdokat költ az álanyagokból készített étel- és italreklámokra. Az ipar ma mindent felhasznál – a krumplihéjat, a korpát, a kakaóhéjat, a gyümölcspréselés maradékát és más gyártási hulladékot – és mindent átalakít. Egy amerikai élelmiszermérnök sovány tejporból, zselatinból, vízből és festékből tökéletes tükörtojást sütött serpenyőben. A szerző szerint elképesztő kísérletek alanyai ma a világ fogyasztói: madártollból bonbon vagy péksütemény készíthető, zöldborsóból marcipán. Az ételek szép új világa alcímet viselő kötet élelmiszervegyész szerzője lerántja a leplet az ipar olcsó trükkjeiről és afféle mottóként megjegyzi: „Ha ételeink csak olyanok mintha, olyan az ízük, mintha és olyan az illatuk, mintha, akkor a szervezetünk is csak úgy fog működni, mintha...” (Tudatos Vásárló)