Kissé megkopott Svájc varázsa

Negatív hírek érkeznek Európa egyik leggazdagabb országából. A svájci cégek mítosza nemcsak megkopott, hanem meg is rendült a világ egyik legnagyobb légitársasága, a Swissair tavalyi összeomlása óta. A zürichi repülőtér, Európa egyik legfontosabb légikikötője elveszítette forgalmának egynegyedét. A Swissair csődje nem az egyetlen, de természetesen a leglátványosabb a svájci cégek kudarcai közül. Fizetésképtelenné vált a hetekben az Air Switzerland nevű kisebb légitársaság is, amely azonban „csak” 160 dolgozót foglalkoztatott. Komoly pénzügyi gondokkal küszködik az óriásvállalatok közül a Zurich Assurance és a Swiss Life biztosító, továbbá a Credit Suisse, az ország második legnagyobb bankja. A svájci–svéd gépipari óriás, az ABB szintén leépítéseket, átszervezéseket jelentett be. A Swiss Dairy Foods, a második legnagyobb svájci tejipari cég ötezer alkalmazottját bocsátotta el, megszűnés előtt áll. Egyesek szerint ezek a pénzügyi nehézségek egyértelműen összefüggenek azzal, hogy egy kis ország cégei nem növekedhetnek túlzottan nagyra. A Swissair nagyot akart, de kipukkadt, és hasonló veszély fenyegeti a Credit Suisse-t és a Swiss Life-ot is – mondja Christophe Blocher, az a politikus, aki Svájcban az Európai Unió-ellenes propaganda vezére. Blocher szerint Svájcnak a minőségi kisvállalkozásokra kell koncentrálnia, arra, ami régóta alapvető értéke az alpesi országnak, és nem a nagyokkal kell versengenie. Ezzel szemben a Swissair egykori szóvivője, Jean-Claude Donzel úgy véli: amikor a svájciak 1992-ben elutasították a csatlakozást az egységes európai gazdasági térséghez, azzal megpecsételték a légitársaság sorsát, amely előtt fokozatosan bezárultak a kapuk. De még 2001-ben is tízből nyolc svájci szavazópolgár elutasította az „Igen Európára” kampányt.

A cégek hanyatlásával párhuzamosan rosszabbodnak a makromutatók. Különösen Német-Svájc teljesítménye aggasztó, pedig egyébként ez a régió az ország gazdaságának húzóereje. Az alpesi ország az OECD egyetlen tagállama, amelynek az egy főre eső nemzeti jövedelme nem növekedett a kilencvenes években. Októberben a svájci munkanélküliség átlépte a százezres lélektani határt, ami a gazdaságilag aktív lakosság 2,8%-át jelenti. A legtöbb európai országban örülnének ilyen munkanélküliségi mutatónak, Svájcban azonban igencsak aggasztja az illetékeseket. Persze a munkanélküliség elsősorban akkor izgatja a felelős vezetőket, ha Zürichben is jelentkezik. Zürich kanton munkanélkülisége ugyanis már 3,4%-os, az országos átlag fölötti. Ez igencsak bosszantja a német-svájciakat, akik eddig nem sokat törődtek például azzal, hogy Genf tartományban, Francia-Svájc központjában 5,8%-os ez a mutató. Mielőtt azért elsiratnánk Zürich kantont, hozzá kell tennünk, hogy Zürich legpatinásabb tereinek egyikén, a Paradeplatzon még a gazdag nyugati turista is megdöbbenhet: egy kaviáros szendvics 42 svájci frankba, azaz átszámítva több mint 1190 koronába kerül...

Az elképesztően drága alpesi országban a szegények sem hiányoznak: a svájci szövetségi statisztikák szerint a lakosság 6-10%-a (400-700 ezer ember) él a szegénységi küszöb alatt, és közülük 70% „újszegény”. A nagyobb városokban a szociális segélyezettek száma például az elmúlt tíz évben megduplázódott. A munkanélküliséget növelik a közszolgáltatók is: a svájci posta például 500 hivatalt, irodát zárt be, így 3500-ról 3000-re csökkent kirendeltségeinek a száma. A svájci gazdasági magazin, a Bilanz a napokban összeállította a leggazdagabbak listáját. Ebből kiderült, hogy a legvagyonosabb svájci nem más, mint egy svéd; Ingvar Kampradnak hívják, és mellesleg ő alapította az IKEA bútorkereskedő céget. Kamprad 25 éve tengeti napjait a Genfi-tó partján, vagyona 15 milliárd svájci frankot, azaz tízmilliárd eurót tesz ki. A második helyen a Rausing család áll, a vagyona 14 milliárd frank. Övék a Tetra Pak csomagolóipari konszern. A Bilanz összesítése amúgy igazolja a borúlátó statisztikákat: a leggazdagabb svájciak vagyona az egy évvel korábbihoz képest 50 milliárd frankkal zsugorodott. Ugyanakkor azért még mindig van mit a tejbe aprítaniuk, hiszen átlagosan 1,1 milliárd frank fölött rendelkeznek. A gazdagok földrajzi eloszlása is tanulságos: jóllehet a német-svájciak gazdaságilag erő-sebbek, a vagyonosak inkább Francia-Svájc központjában, a Genfi-tó partjainál tömörülnek. (F, ú)