Irakot daraboló multik

A nagy nemzetközi olajvállalatok új olajbázisok után kutatnak, minthogy a kereslet az előrejelzések szerint tovább növekszik a fekete arany iránt minden országban – írja a Le Monde. Nem véletlen ezek után, hogy a világ második legnagyobb olajtartalékával rendelkező Irak „a vágy titokzatos tárgya” a multik számára. A sóvárgás természetesen Irak felosztására vonatozik – nem politikai értelemben, legalábbis nem elsősorban politikai értelemben, hanem a gazdag olajmezők szempontjából. A felosztás, pontosabban megosztás alapját az úgynevezett PSA-k (production sharing agreementek) képezik, amelyek a termelés megosztását szabályozó szerződések. A PSA-kat cégek és országok írják alá, az aláírás után pedig a nagy multik máris bevehetik vagyonmérlegükbe (aktívaként) a szóban forgó olajmezők készleteit. Mindez a tőzsdén óriási jelentőséggel bír, és komoly hasznot hozhat befektetőknek, menedzsereknek és spekulánsoknak egyaránt.

Az új koncessziók keresése nem véletlen az olajiparban: az utóbbi időben nem tártak fel jelentős új készleteket, így a meglévő területek jobb kiaknázása létfontosságú a társaságok számára. Éppen ezért tűnnek zsíros üzleteknek azok a nemrégiben aláírt egyezmények, amelyeket Szaddám Huszein iraki vezető és több cég – közöttük a francia TotalFinaElf és az orosz Tatnyeft – írt alá. Ezek ugyanis PSA-k, vagyis a cégek számára kedvező, garantált kitermelési lehetőségeket biztosítanak az arab országban. Nemcsak a francia cégek, hanem az orosz Lukoil társaság is megállapodott Szaddám Huszeinnel, méghozzá több milliárd dollár értékben. ĺgy ha az amerikaiak beavatkoznának Irakban, az komoly orosz érdekeket sérthetne, hiszen a Lukoilon kívül a Tatnyeft nevű cég is érdekelt az arab országban. Ezt jelzi Mihail Hodorkovszkij nemrégiben tett nyilatkozata is. A Jukosz elnöke és fő tulajdonosa kijelentette: „az amerikai kormánynak kárpótolnia kellene Oroszországot bármilyen gazdasági veszteségért, hogy támogatást nyerjen egy iraki háborúhoz”. Hodorkovszkij szerint Oroszország érdekei Irakban nem politikaiak, hanem gazdaságiak. „Ha a hadművelet eredményeként Oroszország veszítene gazdasági téren, és az Egyesült Államok azt akarja, hogy Moszkva efféle fellépésben segédkezzék, valakinek gondolnia kell a gazdasági ellentételezésre is” – mondta Hodorkovszkij, aki annak ellenére nyilatkozott ilyen keményen, hogy az ő cégének nincs is semmilyen megállapodása Irakkal.

Miközben a franciák a jelenlegi iraki vezetésben bíznak, és azzal kötnek szerződéseket, az amerikai és a brit olajcégek a George W. Bush amerikai elnök által meghirdetett kemény Irak-ellenes politika jegyében Huszein ellenzékével kokettálnak. Ennek jegyében az Iraki Nemzeti Kongresszus (INK) nevű rezsimellenes szervezet vezetőjével, Ahmed Halabival több amerikai cég is felvette a kapcsolatot. Halabi szervezete Irakon belül és emigrációban is kifejti tevékenységét, és ha egy amerikai invázió nyomán Bagdadban hatalomváltás következne be, az INK nem lenne esélytelen az új kormányba való bekerülésre.

Halabival olyan cégek tárgyaltak eddig, mint az ExxonMobil és a ChevronTexaco. Mindezen tárgyalások kapcsán sokan emlegetik az energiaipari érdekeltségei miatt már korábban is támadott amerikai alelnököt, Dick Cheney-t, aki valószínűleg „minden idők legbefolyásosabb második embere” az Egyesült Államokban. Sokan ugyanis őt sejtik a titkos és kevésbé titkos olajipari lobbizások hátterében.

Az INK szóvivője az iraki ellenzék egyik reprezentánsaként egyébként úgy nyilatkozott a Le Monde-nak, hogy hatalomra kerülésük után megtartanák a PSA-k, vagyis a termelésmegosztási szerződések rendszerét. Ez igencsak megnyugtatóan hangozhat a nyugati cégek számára, igaz azonban, hogy egyelőre inkább a franciák és az oroszok lehetnek biztosabbak a dolgukban: az iraki háború esélyei ugyanis jelenleg nem olyan nagyok, viszont ők már megegyeztek Szaddám Huszeinnel. Természetesen a Le Monde is tudja: ha az amerikaiak megdöntik Szaddám Huszein rendszerét, minden bizonnyal az Egyesült Államok nagy olajtársaságai fölözik le a könnyűolajból származó „könnyű” hasznot. (fn, ú)