Egyre kevesebb a kereső lakos

A parlament májusban elfogadta a társadalombiztosításról szóló törvényt, mely végre elindítja a régen várt nyugdíjreformot. Szlovákia lakossága fogy és egyre gyorsabban öregszik, ami már tíz éven belül is óriásira növelné a jelenlegi, kirovó-felosztó rendszer hiányát. Ez a helyzet nem csak Szlovákia problémája, osztozik benne szinte minden posztkommunista ország és az Európai Únió egyes tagállamai is. Egy nyugat-európai nyugdíjasra ma még mintegy négy aktív, kereső állampolgár jut, ami biztosítja, hogy a nyugdíjak elérik a fizetések 70 százalékát. A nyugdíjasok jelenlegi 16 százalékos aránya azonban 2050 re eléri majd a harminc százalékot, azaz egy nyugdíjasra már kevesebb mint 1,5 kereső jut majd. Egyértelmű tehát, hogy az EU tagállamait sem kerüli el a nyugdíjreform, főleg azokat az országokat nem, ahol a nyugdíjak nagy részét a szlovákiaihoz hasonlóan a kirovó-felosztó rendszer biztosítja. Reformra vár a németországi rendszer is, ahol a nyugdíjasok aránya már 2030-ra eléri majd a 26 százalékot, annak ellenére, hogy a nyugdíjkorhatár ott már most 65 év. A társadalombiztosítási járulék a fizetések 20 százalékát teszi ki, azaz harminc év alatt mintegy 50 százalékkal nőtt. A nyugdíjak szintentartását azonban jelenleg is csak a hozzáadottérték-adó emelésével tudják biztosítani. Német szakértők kiszámították, az, aki 1950 és 1994 között fizette a nyugdíjjárulékot, minden márka után kettőt kapott vissza, aki azonban 2030-ban lesz nyugdíjas, már csak 80 pfenninget kapna egy márka után. Szlovákiában a nyugdíjak értéke nem éri el az átlagfizetés 50 százelékát sem. Az európai viszonyokhoz képest alacsony a nyugdíjkorhatár (csak 60 és a nők nyugdíjkorhatára még alacsonyabb), igaz az átlagéletkor is elmarad a nyugati átlagtól. A Szociális Biztosító nehezen tudja csak teljesíteni az éves 4-5 százalékos emelést, azt is csak a betegbiztosítási alap terhére tudja végrehajtani. A várható demográfiai adatok alapján 2025 tájékán a nyugdíjasok aránya eléri a 25-30 százalékot, ami már elviselhetetlen teher lenne a mai nyugdíjrendszer számára. Kérdéses azonban, melyik modell felelne meg leginkább a növekvő nyugdíjigényeknek. A nyugdíjrendszernek alapvetően három funkciót kell teljesítenie: biztosítás egyes rizikófaktorok ellen (időskori betegség, csökkentett munkavégzési képesség), takarékosság (a fiatalkori megtakarítás megőrzése az idős korra), újraelosztás (a gazdagok és szegények közti különbség csökkentése). A megtakarítási funkciót a magánnyugdíjpénztárak biztosítják legjobban, az újraelosztást a kirovó-felosztó rendszer, a biztosítási funkciót pedig mindhárom pillér együttesen. A kilencvenes évek elején a Világbank már látta a kirovó-felosztó rendszer hibáit, és nem javasolta annak kizárólagos alkalmazását, azóta azonban az inga a másik szélsőség, a kizárólagos nyugdíjpénztár rendszer felé lengett ki. (poc)