Egyre keresettebb olajnövények

Az olajosok világpiacát a növekvő kereslet, a bővülő vetésterületek, az emelkedő hozamok, a javuló termelékenység és a viszonylag stabil nominálárak jellemzik. Agrárközgazdászok becslése szerint közép- és hosszútávon a trend aligha változik, azaz 2003 és 2013 között az olajnövények termesztése a világban éves átlagban előreláthatólag mintegy 2,8 százalékkal növekszik, több mint 1 százalékkal nagyobb növekedési ütemben, mint a gabonafélék. A BASF világkonszern által szervezett minapi prágai fórumon szakértők és agrárújságírók arra az egybehangzó véleményre jutottak, hogy hosszabb távon Közép-Európában is növekszik az olajosok vetésterülete és hozama. Annál is inkább, mert az EU napraforgómagból rövid- és középtávon, repcemagból pedig középtávon nem önellátó, azaz importra szorul. Az olajnövények közösségi piaci értékesítési kilátásai tehát aránylag kedvezőek.

Szója, napraforgó, repce

Bár egyes szakértők szerint térségünkben is lehet gazdaságosan szóját termelni, e növény a repcéhez és a napraforgóhoz viszonyítva még nem vonzza kellőképpen agrártermelőinket. Pedig a szójabab iránt az élelmiszeripar és a szarvasmarhatartók is élénken érdeklődnek, a magvak feldolgozása során nyert magas fehérjetartalmú dara kiváló takarmány. (Az EU a szójaolaj és a -dara vezető importőrének számít. Az európai országok érdeklődése a szója, mint fehérjetakarmány iránt azután fokozódott jelentősen, hogy az öreg kontinensen – főként a BSE miatt – betiltották az állati eredetű hulladék takarmányozási felhasználását.) Szlovákiában csak kismértékben termesztenek szóját, s azt is inkább vetőmagnak, illetve takarmánynak.

A repce és a napraforgó egészséges vetésterület-arányát a növényvédelemben is jártas szakértők 10–12 százalékban határozták meg. (A vetésterület növelése felborítaná a vetési tervet, nem kívánatos kórokozók, kártevők megjelenését, felszaporodását vonva maga után – figyelmeztetett Marián Čeles, a BASF szlovákiai növényvédelmi szakértője.) A 10–12 százalékos aránnyal nincs baj nálunk sem, viszont a termelés intenzitásával, azaz a hozamokkal annál inkább. Amíg például Németországban az egy hektárra mért átlagos repcetermés 2004-ben meghaladta a 4 tonnát, Csehországban pedig a 3,65 tonna határát súrolta (Közép-Csehországban 3,9 tonnás hozamokat produkálva), addig az idei átlagos repcetermést nálunk a szakértők 2,88 tonnára becsülték (átfogó hivatalos betakarítási adatok híján a szakértők kimutatásaikban kénytelenek becslésekre és prognózisokra hivatkozni).

Egyébként a világ repcetermelése 2003-ban megközelítette a 36 millió tonnát, 2004-es becslések pedig már 42 millió tonnáról szóltak. A legnagyobb repcetermelő Kína, amely a világpiaci termelés mintegy 33 százalékát állítja elő. A legnagyobb repcemag-exportőr pedig Kanada, nettó kivitele erősen emelkedő tendenciát mutat, s becslések szerint 2010-ig megközelíti az 5,5 millió tonnát.

Jelentős tartalékok

Martin Volf, a cseh olajosnövény-termesztők és feldolgozók szövetségének szakértője szerint a repcét nagy területen termesztő közép-európai országok közül a legnagyobb tartalékok (éppen az intenzitását illetően) éppen Szlovákiában és Lengyelországban vannak. Merthogy hiába volt az idei hektáronkénti 2,88 tonnás rekordtermés – az eddigi legnagyobb hozamot, a hektáronkénti 2,71 tonnát 1988-ban takarítottuk be –, viszont 1988-tól 2004-ig a 2 tonnás hozamhatárt Szlovákiában csak nyolcszor sikerült meghaladni. Márpedig a repce 2,5 tonnánál kisebb hozam esetén nem rentábilis. A BASF szakértői az adottságoknál alacsonyabb hozamokat elsősorban a rossz rajonizációval magyarázzák. Ezt egyébkén az utóbbi évek terméshozamai és időjárási viszonyai is hűen tükröztek: Csallóközben a napraforgó fizet jobban, a repcét pedig inkább Nagytapolcsány vagy Rimaszombat térségében érdemesebb termeszteni.

Fényes jövőkép

Főleg a repce az az olajnövény, amelynek energiaipari felhasználását a szakértők lehetségesnek tartják, mégpedig nem is olyan távoli jövőben. Nyugat-Európában már javában folyik a repce alapanyagú biodízel-gyártás (az egyes EU-tagországok ezt hathatósan támogatják), ám a szakértők szerint ezzel még messze nem merültek ki e növény kínálta felhasználási lehetőségek (például a takarmányozásban, a gyógyszer-, élelmiszer- vagy vegyiparban). Igaz ugyan, hogy a 90-es évek derekán nálunk is volt kísérlet a repceolaj metilészterének üzemanyagként való felhasználására, ám akkor ez egyes társaságok érdekeit sértette, így lobbijuknak köszönhetően az állami támogatást megvonták, a MERO néven ismert üzemanyag gyártása pedig abbamaradt.

A legnagyobb szlovákiai repcemag-feldolgozó, a pozsonyi Palma-Tumys, amely éves szinten 140 ezer tonna repcemagot dolgoz fel, további 40 ezer tonna repcemagot lenne képes MERO-dízellé alakítani. Gyártósorát azonban a fent említett okok miatt immár csaknem egy évtizede nem használja. Szakértők lehetségesnek tartják, hogy megváltozik majd a helyzet (és a támogatáspolitika), ha jobban a köztudatba ivódnak az EU kötelezettségvállalásai, konkrétan az, hogy 2010-ig 5,75%-ra kellene emelni az unió területén a bioalapanyagú üzemanyagok arányát.

Biodízelt egyébként nem csupán repcéből lehet előállítani. E téren olcsó alapanyagként főleg a cukorrépa és a gabona jöhet még számításba. Cseh mezőgazdasági szakértők úgy tájékoztatták lapunkat, hogy immár nem csupán Németországban vagy Franciaországban építik a bioetanol alapanyagának tárolására szolgáló óriási tartályokat, hanem Csehország nyugati részében is. Prágában azonban kiszámolták, hogy a cukorrépából és gabonából gyártott bioetanollal ugyanolyan hatás érhető el, mint a repcéből előállítottal, a különbség csak annyi, hogy olcsóbb. Szlovákiában eddig senki sem hallott hasonló törekvésekről. A három hazai répafeldolgozó társaság képviselője lapunk kérdésére megerősítette, tulajdonosaik egyelőre nem tervezik hasonló tárolók építését.