Az orosz oligarchák alkonya

A 1300 orosz cégen végzett tanulmány szerint a 23 legnagyobb orosz cég az ipar több mint harmadát tartja kezében, és a dolgozók hatodának nyújt munkát. A politikai gyökerű oligarchák a rendszerváltás környékén jutottak befolyáshoz és alapozták meg gazdasági sikereiket. A Világbank moszkvai irodájának vezetője, Christof Rühl szerint „Oroszországnak ugyanazt kellene tennie, mint amit az Egyesült Államok tett száz éve, trösztellenes és a monopolpiac kialakulása ellen védő intézkedéseket kell hozni a szabad verseny érdekében.”

Néhány orosz üzletember aránytalanul nagy befolyásra tett szert a befektetések terén és emellett hatásos lobbitevékenységet folytattak.

A gazdasági fejlődés az orosz gazdasági tervektől jóval másabb irányba halad, széles körű újrastrukturálódással, gyarapodó szolgáltatói szektorral és nagyarányú migrációval a jobb megélhetéssel kecsegtető területek felé. A jelentés figyelmeztet az olaj és gáz kereskedelem túlzott piaci befolyására, amely a teljes nemzeti össztermék húsz százalékát teszi ki.

Felhívja a figyelmet a közlekedésbe, az oktatásba és az egészségügyi reformba való befektetés fontosságára. Rühl hangsúlyozza a magántulajdon védelmének jelentősségét, hiszen ez a feltétele a befektetések gyarapodásának.

A Világbank számításai megdöbbentő eredményeket hoztak ki az oligarchák befolyásának gazdasági hatásáról. Ami a tanulmány szerint a legmegdöbbentőbb, az a néhány tőzsdei óriáscégnek a teljes orosz gazdaságra vetített befolyása.

Gazdasági szektoronként nagyon eltérő koncentrációt mutatnak a cégek birtokviszonyai. A vas- és színesfém-, az érc-, az alumínium-, az olajkereskedelem, valamint a gépgyártás mind az oligarchák erős befolyása alatt áll. Az építőipar, a faipar, a malmok, a bútorkészítés és a sütőipar ezzel szemben például sokkal kevésbé befolyásolt a helyi „kiskirályok” által – valószínűleg a kisebb bevételek miatt.

Míg az orosz lakosság megítélése szerint az oligarchák jogtalanul és túl olcsón jutottak hozzá hatalmas vagyonaikhoz, az elemzők ezzel szemben azzal érvelnek: az oligarcháknak legalább volt akkora hatalmi befolyásuk, hogy ellenálljanak az állam nyomásnak, keresztülvigyék a reformokat – ezzel is jelentősen segítve a piaci verseny kialakulását. (t, s, hvg)