Az adóparadicsomok bárkit elrejtenek

Pozsony. A Panama-iratok ügye újra felveti az offshore vállalatok szabályozásának-működésének kérdését. A fogalom meglehetősen tág, offshore cég alatt általában az egzotikus államokban, adóparadicsomokban bejegyzett cégeket értjük, szigorúan véve annak számítanak bizonyos uniós államokban, például Cipruson, Bulgáriában, Hollandiában, Luxembourgban bejegyzett társaságok is.

Legáltalánosabb értelemben az offshore társaság olyan társaságot jelent, amely tevékenységet a bejegyzése szerinti államban – oda irányulva – nem, csak annak „partjain túl” – erre utal az angol „offshore” kifejezés – folytat, és tulajdonosai sem a bejegyzési országban élnek. Egyedüli kapcsolatuk az adott országgal az, hogy ott kerültek bejegyzésre.

A Panama-iratokat vizsgáló újságírók szerint az offshore cégeket a dokumentumokban szereplő egyes vezetők megvesztegetés, fegyverkereskedelem, adóelkerülés és kábítószer-csempészet céljaira is használták. Természetesen nem mindegyik céget lehet ilyesmivel vádolni, a legtöbb az adóelkerülést, finomabban szólva az adóoptimalizációt szolgálja.

A másik előnyük az anonimitás. A klasszikus adóparadicsomokban, melyek többnyire egzotikus szigeteken találhatóak (például: Brit Virgin-szigetek, Kajmán-szigetek, Seychelles-szigetek), teljes mértékben biztosítják a cégtulajdonosok anonimitását. Nem teszik kötelezővé – esetleg lehetővé sem – a részvényesek feltüntetését a cégnyilvántartásban, lehetővé teszik bemutatóra szóló részvények kibocsátását, vagy pusztán azáltal, hogy a cégnyilvántartás nem a tényleges, gazdasági érdelemben vett tulajdonosokat, hanem a részvényesi jogokat azok megbízása alapján gyakorló névleges részvényeseket (úgynevezett nominee shareholder-eket) tünteti fel.

Az „adóparadicsomnak” titulált uniós országok kicsit más pozícióban vannak. A társasági adó kulcsa ugyan általában alacsonyabb, mint a többi tagállamban, ezekben az országokban működő cégekre azonban a kettős adóztatási egyezményeken, uniós irányelveken keresztül általában kiterjed az adóhatóságok közötti informá-ciócsere-kötelezettség. Ezen felül a cégnyilvántartásra vonatkozó szabályaik is szigorúbbak, mint a klasszikus adóparadicsomokban. Ezért az ilyen államokban általában jobban átlátható – és a külföldi hatóságok által elvben felderíthető – a társaságok tulajdonosi szerkezete. (lpj, origo.hu)