A viszonteladót védi a törvény?

 

Jogállamban alapelv, hogy senki nem ruházhat át másik személyre több jogot, mint amennyivel maga rendelkezik. Tehát az az eladó, akit nem fűz tulajdonjog az eladás tárgyát képező dologhoz, nem ruházhatja át annak tulajdonjogát a vevőre. Néhány kivétel azért ez alól az alapelv alól is akad. Az üzletmenet gördülékenysége érdekében például a Kereskedelmi törvénykönyv (513/1991-es törvény) szerint megkötött adásvételi szerződésekre vonatkozóan a törvényhozó a fenti alapelvvel szemben a jóhiszeműség elvét részesítette előnyben. A Kereskedelmi törvénykönyv 446. paragrafusa szerint a vevő akkor is megszerzi az eladás tárgyát képező dolog tulajdonjogát, ha az eladó annak nem jogos tulajdonosa – kivéve, ha a tulajdonjog vélt átszállásának pillanatában (ami a felek megegyezése szerint az áru átvételének pillanatától eltérő, közelebbi, de távolabbi időpont is lehet) a vevő tudott arról, hogy az eladó nem jogszerű tulajdonos és nincs joga a szóban forgó dolgot áruba bocsátani. A jóhiszeműséget a törvény vélelmezi, így vita esetén annak kell a vevő rosszhiszeműségét bizonyítania, aki azt állítja – jellemzően az eredeti tulajdonosnak. A jóhiszeműséget a bíróságok általában szigorúan ítélik meg, hogy az ne válhasson a törvény megkerülésének eszközévé. Nem beszélhetünk például jóhiszemű vételről, amikor a felek csak azért vetették a Kereskedelmi törvénykönyv hatálya alá az adásvételt, hogy kihasználhassák annak 446. paragrafusát. Így hiába kötne két magánszemély a Polgári törvénykönyv helyett a Kereskedelmi törvénykönyv alapján adásvételi szerződést (mely egyébként a Kereskedelmi törvénykönyv 262. paragrafusa szerint megengedett) egy lopott bicikliről, hogy elhárítsák az eredeti tulaj felbukkanásával járó veszélyt, hiszen itt már csorba esett a vevő jóhiszeműségén. Ha a vevő nem jóhiszemű, az ügylet érvénytelen és a feleknek vissza kell szolgáltatniuk mindazt, amit az érvénytelen szerződés alapján – tehát jogtalanul – szereztek. Az eladónak vissza kell adnia a vevőnek a kifizetett vételárat, a vevőnek pedig vissza kell szolgáltatnia az eladónak az érvénytelen ügylet tárgyát képező dolgot. Ellenkező esetben jogalap nélküli gazdagodásról (bezdôvodné obohatenie) beszélünk. Az eladó természetesen felelős az eredeti (valódi) tulajdonossal szemben is, aki a tulajdonát képező dolog visszaszolgáltatása mellett – esetenként helyett – gyakran kártérítésre (is) jogosult.Veszelei Viktória jogász