Értékes talajjavító tápanyagforrás

A gyakorlatban találkoztam Mezei Ottóné okleveles agrármérnök, a Magyar Biokertművelők Országos Klubja biodinamikus műhely vezetőjének módszerével. Ennek lényege, hogy nagy mennyiségű szerves anyagot hordat élő talajra. Ott az anyagot markológéppel 5–10 méter széles prizmába rakja. Az anyagot mennyiségétől függően 3–6 hónaposig érleli, különböző növényi kivonatokkal preparálva, majd újabb 3–6 hónapi érés után a biokomposzt felhasználhatóvá válik.

A Kassa-vidéki járásban, Szinán, Schmidt Ferenc megközelítőleg 3 x 10 méteres területen kb. 0,5 m mély gödröt ás. A helyi bioklub elnöke a gödör közepére egymástól 0,6–0,8 méteres távolságban vascsöveket állít, vagy fakarókat ver a földbe, majd az egész területet kb. 0,5 m magas fémlemezből készült kerítéssel veszi körül. A gödör aljára kb. 0,2 m vastagon istállótrágyát terít, melyet jól átnedvesít. Ezt követően az elterített trágyára folyamatosan rakja a konyhai és kerti hulladékot, természetesen a hoszszabb darabokat aprítja. Ha a hulladékréteg vastagsága eléri a 0,2 métert, jól meglocsolja és vékony réteg földdel takarja. Erre újabb trágyát hord, és a rétegzést mindaddig végzi, míg a komposzthalom el nem éri az 1 m magasságot. Utána az egészet letakarja fűvel, majd a karókat (vascsöveket) kihúzza és így lehetővé válik, hogy a levegő az alsóbb régetekbe is eljusson. Megfigyelései szerint megfelelő oxigénellátás esetén a halomban három hónapon belül 65 C fok képződik. Ez a magas hőmérséklet 3–4 hétig tart, közben a halom jelentősen süpped. További 3–4 hét alatt kihűl, és fokozatosan beköltöznek ide a földigiliszták. A jó minőségű biokomposzt elérése érdekében a halomba rakott anyagot még további 5–6 hónapig érleli. Tapasztalatai szerint a komposztolást legjobb júniusban és júliusban végezni, mert a nyári tartós meleg kedvez a különféle talaj, illetve komposztlakó élőlények elszaporodásának. Az sem utolsó szempont, hogy ilyenkor nagyobb mennyiségű zöld szerves anyag áll a kertészkedők rendelkezésére. A nevezett azt is megfigyelte, hogy az őszszel halomba rakott anyagok nehezen melegszenek be, s érésük így hosszadalmas. E két komposztálási mód előnye, hogy az alapanyagot nem kell megforgatni, s az egyes munkafolyamatok (például a halmok összerakása, a komposzt kiszedése, szállítása a felhasználás helyére) gépekkel is végezhető. Hátránya, hogy jelentős területet foglal le kertünkből.

Mivel én viszonylag kis kerttel rendelkezem, az Alwin Seifert által a Kertészkedés „mérgek” nélkül című könyvében leírt komposztálási módot tekintve mintául, a következő komposztálási módszeremet alakítottam ki: kertem árnyékos sarkában egy 6 x 1 méteres komposztáló helyet jelöltem ki. Itt 0,4 m mély gödröt ástam, s a felszínen a gödröt 0,4 m magas beton-, illetve deszkafallal vettem körül. Itt halmozom fel a kertből, konyhából és az apró állatok tenyésztéséből származó szerves hulladékot. A folyamatos munkának köszönhetően általában a telep 1/3-a érett, 1/3-a átforgatott, 1/3-a frissen összerakott komposzt. Az alapanyagot, ha szükséges, előzőleg 0,05–0,10 méteres darabokra aprítom és 0,35–0,40 vastagon – tömörítés nélkül – szabadon a gödörbe rakom. Erre a szerves hulladékokból álló rétegre rendszerint körülbelül 0,05 m vastagságban nyúltrágyát terítek. Ha rendelkezek fahamuval és zúzott csonttal, akkor nagyon vékonyan azzal is beszórom az anyagot, majd az egészet vékony agyag- esetleg talajréteggel takarom le. Az agyagtakaróra a leírt módon újabb réteget rakok és ezt 6–8 hétig érni hagyom. Ügyelek arra, hogy az egyes rétegek ne legyenek se túl szárazak, se túl nedvesek. (Ha az alapanyag érés közben keletkező bűzt áraszt, akkor túlságosan nedves volt és most rohad.)

A bomló anyagokban különféle mikroorganizmusok, ízeltlábúak és férgek telepednek meg. Természetesen beköltöznek ide a földigiliszták, amelyek elszaporodnak. Jelenlétük – élettevékenységük – nagyon kedvezően befolyásolja a komposztérést és a minőségét.

A fagymentes hónapokban a komposztált anyagot 6–8 hét eltelte után forgatom meg. Forgatás közben ügyelek arra, hogy az anyag a szélekről a halom közepére, felülről pedig alulra kerüljön. Ha a komposztot forgatáskor száraznak találom, akkor kellő mértékben megnedvesítem, majd az átforgatott anyagot fűvel takarom le és hagyom tovább érni. Amikor a komposztált hulladék – a vastagabb fás részeken kívül – teljesen elbomlik, akkor a felhasználás ütemében kirostálom a kellő mennyiséget. A rostán fennmaradt részeket a többi anyaggal újra komposztálom. A leírt módszert azért kedvelem, mert viszonylag kis helyen elvégezhető és elegendő komposzthoz juttatja a kis kertet művelő kertészkedőt. Hátránya, hogy viszonylag sok kézi munkát igényel és a munka a komposztálóhely méreteinél, valamint a komposzt mennyi-ségénél fogva nem gépesíthető.

A szerző a szepsi mezőgazdasági középiskola nyugalmazott szaktanára