Élősködik és gyógyít: a fagyöngy

A fagyöngy a lombkoronában a vastagabb ágakon telepszik meg, és szívógyökereivel elveszi a fa gyökerei által a talajból felvett vizet és tápanyagot. Zöld levelei asszimilálnak, ezért – életmódja miatt – félélősdinek nevezzük. Erdőkben gyakori, de gondozatlan kertekben, parkokban, utcai sorfákon is előfordul. Gyümölcsfák közül leggyakrabban az almán és a körtén, de cseresznyén, meggyen és szilvafán is előfordul. Természetesen nem a jól gondozott, rendszeresen metszett ültetvényeket fenyegeti, inkább az erdő közelében lévő hétvégi kertekben, a vad alanyú, magasra növő fákon telepedhet meg. Parkokban, utcákon általában a juhar- és hársfán, az akácon és a tölgyfán, a tűlevelűek közül a jegenyefenyőn és a lucfenyőn látható.

Kezdetben csak télen, a fák lombtalan állapotában feltűnő, de később, ahogyan károsítása nyomán a fa pusztulása elkezdődik, nyáron is látható a varjúfészekhez hasonló, akár másfél méter átmérőjű, sűrű álvillás elágazású, tömött, zöld levelű fagyöngy bokor. Terjedését a madarak, elsősorban a rigók segítik elő. A ragadós bogyókat messze elviszik csőrükben, a faágakhoz ragasztják, majd úgy fogyasztják el a ragadós, édes bogyó belsejét és a magvakat. A magok egy része ilyenkor az ágakra ragad, a napfény és megfelelő hőmérséklet hatására kicsírázik, a kérget áttörve behatol a fába megkezdve károsítását. (A magvak sem vízben, sem a földbe kerülve nem csíráznak.) A fagyöngy tél végéig a madarak táplálékforrása.

A fagyöngy két fajtája fordul elő hazánkban. A sárga fagyöngy főleg a bükkféléken (bükk, szelídgesztenye és tölgy) fordul elő. Hosszúkás, elliptikus, világoszöld, bőrnemű levelei ősszel lehullnak. A füzérszerűen elhelyezkedő, sárga álbogyó termései novemberben és decemberben érnek be. A fehér fagyöngy örökzöld, télen üvegszerűen áttetsző bogyói mellett hosszúkás, sötétzöld, bőrnemű levelei is díszítik. Hajtásai álvillás elágazásúak, a vessző csúcsán és a villás ágak között lévő rügyből március végétől április közepéig virágzat fejlődik. Hazánkban leggyakrabban alma-, hárs-, körte-, juhar-, kőris-, nyár- és akácfákon, valamint a jegenyefenyőn fordul elő.

A fagyöngy károsítása következtében először azok az ágak pusztulnak el, amelyeken az élősködő megtelepedett, de később egész koronarészek száradnak el. Tömeges elszaporodása esetén az egész fa pusztulását okozza, ezért a fagyöngyöt idejében le kell vágni a tartó ággal együtt! Ajánlatos ezt a munkát télen, lombhullás után végezni. Amennyiben időben nem védekezünk, néhány év alatt kipusztulhat az erősen fertőzött fa!

Gyógynövényként a hazánkban vadon előforduló fehér fagyöngy-állományok leveleit és leveles hajtásait gyűjtik ősszel vagy télen. (A legtöbb hatóanyagot ősszel tartalmazza.) Gyűjteni a ceruzavastagságú, 0,5 cm átmérőjű hajtásokat szokták, amelyeket összetörve vagy összevágva szobahőmérsékleten szárítanak. A népi gyógyászatban leveles hajtásait vérnyomáscsökkentő szerként tartják számon. A fagyöngy hatóanyagtartalma a gazdanövény szerint változik, ilyen szempontból a legértékesebbnek az almafáról gyűjtött fagyöngyöt tartják, majd a jegenyefenyőről, nyírfáról és kőrisfáról gyűjtöttet. Kevésbé hatásos a juharról, hársról, dióról, fűzről vagy nyárfáról gyűjtött hajtás. Terméséből a népgyógyászatban kenőcsöt készítenek visszér és fagyásos sérülések kezelésére. A fehér fagyöngy leveleiből és hajtásaiból gyógyteát is készítenek, ám teája nem mindenkinek hatásos, ezért gyakrabban használják gyógyszeripari alapanyagként. A fagyöngyből készült gyógyszereket, illetve gyógyhatású készítményeket a vérnyomás csökkentésére, ízületi bántalmaknál és daganatos betegségeknél használják.

A szerző kertészmérnök