Életet menthetnek a láthatósági elemek!

Rossz időben vagy sötétben még az sem lenne megoldás, ha mindenki fehér vagy rikító színű ruhákat viselne, a sofőr a volán mögött ülve ugyanis ezeket a színeket is körülbelül 50 méteres távolságban veszi észre először. Mindezt a környezet is befolyásolja: ha valaki behavazott vidéken sétál az út mellett hófehérbe öltözve, az ugyanolyan, mintha este sétálna sötét kabátban és nadrágban. Egy 90 km/órás sebességgel haladó autóban a sofőröknek körülbelül 140 méterre van szükségük ahhoz, hogy reagáljanak és kitérjenek. Az ilyen kockázatos helyzetek elkerülése érdekében nem kell sokat tenni, elég, ha láthatósági elemeket viselünk a ruhánkon. Arról nem is beszélve, hogy rossz látási viszonyokban, amikor sötét vagy köd van, esetleg sűrűn havazik, a gyalogosok kötelesek ilyen fényt visszaverő elemeket viselni az öltözékükön. Aki vezet, az tudja, hogy egy kis pánt is elég a kabáton, s a sofőr éjjel már 200 méteres távolságból észreveszi a gyalogost.

A szín is fontos?

S bár akármilyen láthatósági, fényt visszaverő elem jobb a semminél, a színek között is azért vannak különbségek. A fehér és a szürke láthatósági elemek tudják a leghatékonyabban visszaverni a fényt. A kék vagy a sötétzöld elemek lényegesen rosszabbul teljesítenek. A fehér és a szürke színek egyetlen problémája, hogy a sofőr az első pillanatban a közlekedési útjelző táblák láthatósági elemeivel is összetévesztheti ezeket őket. Ezért a szakértők és a rendőrök is rendszerint a sárga és a világoszöld fényt visszaverő elemek viseletét ajánlják.

Az sem mindegy, milyen nagysága van az adott láthatósági elemnek, felmérések szerint például azok a fényt visszaverő pántok, amelyeket a retikülökön vagy hátizsákokon szoktak hordani, a szükséges minimum. A három centiméter szélességű sávtól a gyalogos már jól látható lesz a sofőrök számára. Másrészt ez a pánt is fölösleges, ha a retikülre csavarva eltakarjuk a kezünkkel, vagy ha a hátizsákon hordjuk, ahol nem látni olyan jól.

A pántot ezért mindig inkább a kezünkre vagy a lábunkra csatoljuk. Az autók fénye ugyanis először az út szélén sétáló gyalogos lábát világítja meg, s eltart egy ideig, míg a fény elér a gyalogos hátáig.

Jobb, ha több van

Ha valakinek csak egy láthatósági pántja van, azt a jobb lábszárárán hordja. Leginkább azért, mert a gyalogosnak az út bal szélén kellene sétálnia, a forgalommal szemben. Így a szemből érkező sofőr a jobb lábra csatolt pántot fogja a legkorábban észrevenni, s elég ideje marad a reakcióra. Ugyanúgy a gyalogos is időben észreveszi az autót, s időben le tud lépni az úttestről arra az időre, míg az autó el nem halad mellette.

A legveszélyesebb, ha egy éles kanyarban kell sétálnunk a kanyar belső ívén. Ilyenkor ugyanis a sofőröknek nagyon rossz a kilátásuk, s gyakran az út széléhez húzódva veszik be a kanyart. Ilyenkor ajánlott jócskán az út mellett vagy a kanyar külső ívén sétálni.

Körbe körbe

Különösen fontos, hogy a láthatósági elemek minden irányból jól láthatóak legyenek. Ezen a téren a leghatékonyabbak az egész testünkön körbeívelő láthatósági sávok vagy a lábunkra erősített pántok. Persze a legjobb, ha láthatósági mellényt veszünk fel arra az időre, amíg egy rosszul megvilágított útszakaszon sétálunk.

A láthatósági elemek egyébként olyankor is fontosak, amikor egy gyéren megvilágított községben sétálunk az út szélén. A tetőtől talpig sötétbe öltözött gyalogos a gyér közmegvilágítással rendelkező utcán is kerülhet olyan szögbe, hogy a sofőr nem veszi észre – például olyankor, ha a szemből érkező autó fényszórói megvakítják a sofőrt.