Tic, az ismeretlen ismerős

Ez a kevésbé közismert betegség olyan akarattól független, gyors, rövid ideig tartó, de gyakran ismétlődő mozgás, mely egy-egy izmot, más esetben egész izomcsoportokat érint. A tic megjelenhet gyermekkorban, serdülőkorban, ritkább esetben felnőttkorban is. Ami a betegség időtartamát illeti, lehet átmeneti jelenség, mely csak néhány hétig, esetleg hónapig tart, de az sem ritkaság, hogy egy életen át lesz a betegnek sok kellemetlenséget okozó panasza. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy mindezidáig nem sikerült megtalálni a betegséget kiváltó pontos okot. A ticben szenvedő gyerekeknél gyakran Streptococcus fertőzés után alakulnak ki az első tünetek. A kutatások megállapították, hogy ezeknél a gyerekeknél az immunrendszerük ellenanyagot termel a streptococcusok ellen, melyek tönkreteszik az agyban azokat a központokat, amelyek ezután különféle mozgászavarokat okoznak

Milyen típusúmmozgászavarokról van szó?

egyszerű, motoros tic

Ide tartozik a gyakori pislogás, grimaszolás, szájnyitás, fejrángatás, vállvonogatás, kéz ökölbe szorítása – hogy csak a leggyakoribb formákat említsem.

összetett (komplex) motoros tic

Hasonló az előbb említett tünetekhez, viszont ezek a mozgászavarok kissé összetettebbek az előzőeknél. Leggyakoribb megjelenési formája ezeknek a mozgászavaroknak a fejremegés, köpködés, guggolás, ugrálás, obszcén gesztusok, mások mozgásának utánzása stb. Mivel ezek a tünetek főként gyermekkorban kezdődnek, a szülők fel sem tételezik ezt a betegséget. A szülők, pedagógusok arra gondolnak, hogy a gyerek ezeket a mozgásokat gonoszságból csinálja az ő bosszantásukra. Emiatt gyakran pszichológushoz küldik a gyereket azt feltételezve, hogy valamilyen magatartászavarról van szó.

(hangot kiadó) tic

egyszerű vocalis

Leggyakoribb tünetként a szipákolás, torokköszörülés, ugatás, morgás, dörmögés, köhögés, sóhajtás, nyögés, lihegés, zihálás, böfögés, dadogás sorolható ebbe a csoportba.

összetett (komplex) vocalis tic

Ide sorolható az echolalia (mások szavának ismétlése) coprolalia (obszcén szavak ismétlése), menralis coprolalia (csak gondolatban jelenik meg az obszcén szó, a gyerek nem mondja ki hangosan).

sensoros tic

Itt nincs szó sem hangok kiadásáról, sem mozgászavarokról. Égő érzések, izomfeszülés, bizsergés, csiklandozás, viszketés, belső feszültség érzése a leggyakrabban előforduló panasz.

Gilles de la Tourette szindróma

Ez a betegség gyerekkorban kezdődik. naponta sokszor fordul elő. Összetett motoros tic (pl. pislogás, nyelv öltögetése), melyhez különféle akarattól független hangképzés (pl. trágár szavak, böfögés, zihálás stb.) társul. Előfordulhatnak különféle magatartászavarok (hiperaktivitás, robbanékonyság, szórakozottság) is. Éppen emiatt nem mindig ismerik fel ezt a betegséget, azt gondolják, hogy hiperaktív gyerekről van szó

Mit tegyünk tic gyanúja esetén?

Bármiféle gyermek- illetve felnőttkorban kialakuló mozgászavarok esetén ajánlatos orvoshoz fordulni, hogy idejében fény derüljön a mozgászavarok hátterére, illetve hogy ki lehessen zárni más típusú betegségeket, melyek okozhatnak hasonló panaszokat. Tic esetében a vizsgálatok negatív eredménnyel zárulnak. Előfordulhatnak azonban pszichiátriai zavarok, amelyeknek az az oka, hogy a beteg szégyenkezik a számára kellemetlen külső tünetek miatt. A helyes diagnózis felállítását gyakran késlelteti, hogy elsősorban pszichiátriai betegségre gondolnak. Ami a kezelést illeti, enyhe tünetek esetében nem szükséges a gyógyszeres kezelés. Viszont a gyereket (és persze a szülőket) fel kell világosítani a betegség eredetéről, arról is, hogy stressz, idegeskedés esetén a tünetek sokkal intenzívebben jelentkezhetnek. A szülőknek, barátoknak érdemes megjegyezni, hogy hibás dolog a beteget figyelmeztetni a tic tüneteire, mivel ez akarattal nem befolyásolható, viszont ez a teljesen felesleges figyelmeztetés feszültté, szorongóvá teszi a beteget és ezáltal a tünetek sokkal intenzívebben jelentkeznek. Súlyosabb panaszok esetében azonban a gyógyszeres kezelés elkerülhetetlen. Sajnos azonban nem ismerve a betegség pontos kiváltó okát, a gyógyszeres kezelés lényege a tünetek csökkentése. Főként a neuroleptikumok, szorongásgátlók csökkentik a panaszokat. Ezért gyakran egész életen keresztül szükség van a gyógyszerek szedésére ahhoz, hogy a beteg életét lehetőleg tünetmentessé tegyük. A legfontosabb dolog azonban az, hogy a beteg elfogadja betegségét, megtanuljon „együtt élni” a kellemetlen panaszokkal.

A szerző neurológus