TESTÜNK TITKAI

A vér csaknem 24 óra alatt végzi el a nagy vérkörben a teljes anyagcserét. Ha áramlása megszűnik vagy elszivárog a testből, akkor maga az élet is megszűnik.

A szervezetben levő teljes vérmennyiség 5 és 6 liter között van, és így körülbelül a testsúly tizenharmad részét teszi ki. A vér normál hőmérsékleten 36,7 oC és 37,3 oC között ingadozik. A vér egy folyékony részből, a vérplazmából, és az alakos elemekből, vagyis a vörösvértestekből (eritrocitákból), a fehérvérsejtekből (leukocitákból) és a vérlemezkékből tevődik össze.

A vérplazma (vérszérum)

A vérplazma világossárga színű, enyhén lúgos kémhatású folyadék. Kémiai összetétele igen bonyolult, olyan elemeket tartalmaz, amelyek szervezetünk felépítése szempontjából nélkülözhetetlenek:

Ezek az elemek a következők:

a tápanyagokból származó öszszetevők, amelyek az emésztés során keletkeznek és szívódnak fel (aminosavak, zsírok, cukrok);

ásványi anyagok (nátrium, kalcium, kálium, vas stb.);

vitaminok, melyeket a táplálékokból nyer a szervezet;

sejttörmelékek, a vérplazmában átmenetileg, bizonyos ideig jelenlévő hulladék anyagok, amelyeket el kell távolítani;

antitestek, a szervezet saját előállítású anyagai, melyek védelmet biztosítanak;

plazmafehérjék, melyek a véralvadásban (koaguláció) játszanak szerepet;

enzimek;

és mindenekelőtt a víz, mely a vérsavó alapvető alkotóeleme, és amelyben a többi anyag oldott állapotban (szuszpenzió) található.

A szervetlen anyagok (melyek közül a nátrium-klorid, közismert nevén konyhasó a legjelentősebb) súlya 9 gramm, a szerves anyagok 91 grammot nyomnak. A szerves anyagokon belül megkülönböztetjük a glükózt (szőlőcukor), melyből literenként 1 gramm található a plazmában; a fehérjéket, amelyeknek súlya kb. 85 gramm; az 5 grammnyi fibrinogént (a fibrin vagy más néven rostonya előanyagát), amely nélkül a vér nem tudna megalvadni; és végül a salakanyagokat, melyek közül a legfontosabb az urea (karbamid, fehérje-anyagcsere termék), amelynek mennyisége literenként körülbelül 0,35 mg.

Granulociták

A szegmentált (polinukleáris) sejtek magja két vagy három része osztott (innen ered a nevük). Granulocitáknak (szemcsés fehérvérsejt) is nevezik őket, mivel sejtplazmájukban számos szemcse található, amelyek megfestve a mikroszkopikus vizsgálatok során változó elszíneződéseket mutatnak. A festékanyagokra való reagálásuk szerint megkülönböztetünk:

acidofil vagy eozinofil sejteket, melyek a savak színezőanyagokat kötik meg, nevezetesen az eozint, és vörös színűre festődnek (a fehérvérsejtek 1–4%-a);

bazofil sejteket, melyek bázikus (lúgos) festékkel kékre színeződnek (a fehérvérsejtek 0,5–1%-át teszik ki);

neutrofil sejteket, melyek nem kötődnek különösebben egyik színezőanyaghoz sem (a fehérvérsejtek 60–70%-a).

A granulociták mikrofágok, vagyis kisméretű falósejtek, melyeknek az a feladatuk, hogy a szervezetbe bekerült fertőző idegen testeket, különösen a baktériumokat felfedezzék, bekerítsék és elpusztítsák. Ahhoz, hogy ezt a küldetésüket teljesíteni tudják, képesek alakjukat megváltoztatni, hogy könnyen áthatolhassanak az erek falán és bejuthassanak a környező szövetekbe. Ezek a sejtek mozgékonyak, ún. amőboid mozgásra képesek, ami hasonló az egysejtű amőbák mozgásához. A granulocitákat, akárcsak a vörösvértesteket, a vörös csontvelő állítja elő.

A monociták

A monociták nagyméretű, egymagvú fehérvérsejtek, szemcsés elemeket nem tartalmaznak, a fehérvérsejtek 4–8 százalékát alkotják. Elsődleges szerepük a nagyobb méretű kórokozók és idegen anyagok, valamint az elhalt sejtek felfalása, elemésztése (fagocitózis). Ezek a sejtek képesek átalakulni speciális makrofágokká, vagyis nagy egymagvú falósejtekké, amelyeknek jól elkülönülő feladataik vannak (differenciálódás). Ezek a sejtek a csontvelőben képződnek.

A limfociták

A limfociták (az összes fehérvérsejt 20–40 százaléka) is csontvelői eredetűek, de a nyirokszervekben (nyirokcsomók, mandulák, lép, vékonybél stb.) fejlődnek tovább (itt érnek meg, illetve diffrenciálódnak), és más természetűek, mint a monociták.

A limfocitáknak két fő csoportjuk van; a B- és a T-limfociták. A B-limfociták a csontvelőben keletkeznek és érnek, igen rövid életűek és a szervezet humorális (testnedvvel kapcsolatos) immunitásában játszanak szerepet. A B-limfociták átalakulnak plazmasejtekké, amelyek antitesteket termelnek. Ezek az antitestek segítenek a kóros sejtek és fertőző mikróbák (baktériumok, vírusok, gombák) elpusztításában.

A vérlemezkék

A vérlemezkék a vér alakos elemei közé tartoznak, és a véralvadásban játszanak jelentős szerepet. A csontvelő óriássejtjeiből, a megakariocitákból keletkeznek. Számuk 250 000–300 000 egy milliliter vérben.