Táplálkozással lassíthatjuk a csontritkulás folyamatát

A csontritkulást az idézi elő, hogy megcsappan a csontszövet mennyisége. Nemcsak ásványi, hanem szerves anyagból is kevesebb lesz a csontban, úgyhogy a megmaradó csontszövetben az ásványi és a szerves anyag aránya nem változik. Ez természetesen kóros folyamat, még akkor is, ha az öregedés folyamán elkerülhetetlenül csökken a csont sűrűsége és tömege. A többi szövethez hasonlóan a csont is állandóan átépül, megújul, s ebben minden pillanatban a csontváz teljes tömegének körülbelül a 10 százaléka vesz részt. Egy-egy ponton mintegy száz napra van szükség a csontszövet teljes megújulásához.

Ez a folyamat azzal kezdődik, hogy a mellékpajzsmirigy termelte parathormonra és az 1,25-dihidroxi-kolekalciferolra fogékony elősejtekből csontfaló sejtek alakulnak ki, s azok egy kis lyukat „rágnak” a csontba. Ezután az aktiválódó csontképző sejtek veszik át tőlük a terepet, amelyek először csontszerkezet nélküli szervesanyag-tömeget hoznak létre, s az fokozatosan kitölti a kis üreget. Közben ásványi anyag (kalcium és foszfor) kezd beépülni a szerves anyagba, s a kétféle (szerves és szervetlen) anyagból kialakul a csontszövet szabályos mikroszkópos szerkezete.

A gyermekkorban a csontépítés felülmúlja a lebontást, így a csontok nagyobbak lesznek. A fiatal felnőttkorban a csontépítés és -lebontás egyensúlyban van, míg az öregedés folyamán az utóbbi folyamat kerül előtérbe, s ennek következtében egy kissé a csontok „összemennek”. A csont sűrűségének a megcsappanása azután csontritkuláshoz vezet, s ennek két típusát különítette el az egyesült államokbeli Mayo Klinikán dolgozó B. L. Riggs. I-es típusúnak azt nevezte el, amely a változás korával kapcsolatos, míg a II-es típus az öregedésnek a következménye. Az előbbi jobbára a nők betegsége (6:1 a nők és a férfiak aránya), míg az utóbbira kisebb női többség (2:1 arány) jellemző. Az I-es típus esetén eleinte fokozottan apad a csonttömeg, elsősorban a csontgerendázat szerkezete gyengül meg, a csigolyákon kívül az orsócsont alsó része hajlamos törésre, s csekély a vérben a parathormon mennyisége. A II-es típusú csontritkulás esetén lassan, folyamatosan fogy a csonttömeg, a csontgerendázattal egyidejűleg a tömör csont is ritkul, leginkább a csigolyák és a combcsontok hajlamosak törésre, s a parathormonnak magas a szintje a vérben. Az I-es típus a nőknél a havivérzés végleges elmaradásakor válik szembeszökővé, amikor megcsappan testükben az ösztrogén termelése, s a kezdeti gyors csontfogyás után a II-es típusúval párhuzamossá válik a csont sűrűségének apadása.

Hiánypótlás

Minthogy az orvosok a súlyos csontritkuláson nem képesek érdemben javítani, mindent el kell követni azért, hogy a bajt megelőzzék és lassítsák. Első helyen az étkezést kell megemlítenünk, mert szervezetünkbe a táplálékkal jutnak be azok az ásványi anyagok, amelyek elengedhetetlenek az egészséges csontfejlődéshez. Fontos szabály, hogy naponta legalább 1000 milligramm kalcium jusson be a gyermek szervezetébe (ennyi kalcium körülbelül 1,2 liter tejben van), mert ekképp nincs akadálya annak, hogy csonttömege elérje a testmagasságához viszonyított legnagyobb értéket. Hasonlóképpen sok kalciumra van szükségük a változás korán túl levő nőknek is. Ha az étrendben ennél kevesebb a kalcium, okvetlenül kell kiegészítés, s erre a célra a kalcium-karbonát a legalkalmasabb. De az is jó hatású, ha az ivóvíznek nagy a kalciumtartalma. A felmérések kimutatták, hogy a kemény (tehát kalciumos) vizet ivó lakosság körében kevesebb csonttörés következik be, mint ott, ahol lágy az ivóvíz.

Különösen az élet delén túl előnyös az esetlegesen hiányzó D-vitamin pótlása. Mivel az a kívánatos, hogy a vér milliliterenként 20–30 nanogramm mennyiségben tartalmazza e vitamin hatékony származékát, ha ennek a vérben mérhető szintje 15 nanogramm alá süllyed, a páciensnek körülbelül 400 egységnyi D-vitaminra van szüksége tablettában, lehetőleg a többi vitamin társaságában. (n-t)