Szellemi frissességünk titka a memóriatréning

A példa bizonyára kicsit kiélezett, mégis hűen illusztrálja, mennyi nehézségünkbe telik, hogy információt jegyezzünk meg, s azt hosszú távon raktározni is tudjuk…

Hogy agyunk hogyan működik, s milyen feltételek mellett tagadja meg az együttműködést, még távol sem tisztázott kérdés. Ám a tudomány nem adja fel, hogy az emberi agy komplex adatfeldolgozásának titkára rábukkanjon.

Tanulás – öröm vagy teher?

Mielőtt adatokat és tényeket idézhetnénk fel, raktároznunk is kell azokat. Az információ az idegsejtekben bonyolult biokémiai folyamatok során hatalmas fehérjemolekulákká, azaz részecskékké alakul. A folyamatban az agykérgen kívül mélyebben fekvő agyi területek, mint pl. az érzelmekkel összefüggésbe hozott limbikus rendszer vagy a hipotalamusz is részt vesznek. Ez az oka annak, hogy a tanulás és az emlékezés értelmileg és érzelmileg mindig egyidejűleg játszódnak le. Azt is mondhatnánk, könnyebben és gyorsabban tanulunk, ha a tanulás örömet jelent, ha sikerélményünk van, s ha a téma érdekel is bennünket. A kisgyerekek ezt automatikusan tudják: miközben próbálják felfedezni környezetüket, egyre ügyesebbek és kompetensebbek lesznek. Számukra a tanulás csupa öröm. Abban a korban, amikor beszélni tanulnak, játszi könnyedséggel sajátítanak el akár több idegen nyelvet is egyszerre, amire a felnőttek még fáradságos tanulással sem képesek. A kérdések zuhatagát elviselő szülők nagyon is jól ismerik ezt a helyzetet. A kíváncsiság és tudásvágy az iskola sokszor túlságosan szigorú keretei között azonban gyorsan lankad. A tanulás hirtelen teherré válik, sokszor akár kínlódássá is. További nehézséget jelent, hogy a tartalmat többnyire absztrakt módon, verbálisan, képletek és szabályok formájában tanítják, ami azt eredményezi, hogy a gyerekek teljes mértékben csak értelmükre, intellektusukra hagyatkozhatnak. De nagyon sok gyereknek, sőt a felnőttek nagy részének is kimondottan nehezére esik a tanulásnak ez a formája. Hiszen az absztrakt-verbális módszer mellett még jó néhány olyan „csatornával” is rendelkezünk, amelyeket örököltünk, ill. korábbi tapasztalataink alapján tettünk magunkévá, s amelyek meghatározzák, milyen típusúak vagyunk, tehát hogyan tanulunk legkönynyebben.

A vizuális típus: leghatékonyabban látás, olvasás, megfigyelés, illusztrációk, ill. kísérletek alapján tanul.

Az auditív típus hallás és beszéd alapján tanul a leggyorsabban. Számára az a legoptimálisabb, ha egy tanár, egy iskolatárs vagy kolléga magyarázza el köznyelven az anyagot. A félreértéseket kérdésekkel el lehet oszlatni, egyszerű példák és vázlatok segítenek a megértésben.

A tapintással tanuló típus az anyagot leginkább tapintással, érintéssel teszi magáévá. Azt a fizikai törvényszerűséget, miszerint a nyomás nem más, mint ha az erőt osztjuk a felülettel, leginkább tapintással érti meg. Két ceruzát vesz a kezébe, egyiket hegyével felfelé, a másikat hegyével lefelé. Ha a lapos felületet nyomja meg a hüvelykujjával, nem érez reakciót. Ha ugyanezt a nyomást gyakorolja a ceruzahegyre, az fájdalmat vált ki. Miért? Mert a ceruzahegy kis felülete miatt érzékelhetően felerősíti a nyomást.

Tanulható-e a helyes tanulási mód?

Úton-útfélen szembesülünk azzal a ténnyel, hogy újra tanulnunk kell valamit. A probléma csak az, hogy senki sem mondja meg nekünk, hogyan tehetnénk ezt a leghatékonyabban. Ezzel magyarázható az a tény is, hogy néha a legtehetségesebb tanulók, egyetemisták is megbuknak egy-egy vizsgán. Félreértés ne essék: természetesen előfordul, hogy valaki azért bukik meg, mert a stressz vagy a túlságosan nagy elvárás akadályt gördít a jól megtanult anyag visszaadásába. Ám a sikertelenség gyökere a bevésés rossz technikájában is rejtőzhet. Az emlékezés és tanulás pszichológiájával foglalkozó szakemberek az egyéni tanulásteljesítmény növelésére hatékony stratégiákat fejlesztettek ki, ill. már meglévőket fedeztek fel újra. A legtöbb stratégia pedig már évezredek óta az emberi tudás része. A következők közülük a legfontosabbak:

A tanulás céljának tudatosítása: ahhoz, hogy az agyban található kis kerekek olajozottan forogjanak, fontos tudatosítanunk, miért is tanulunk, mi a motivációnk. Aki tudatosítja magában, milyen haszna származhat a tananyagból, máris könnyített a helyzetén. Ha a személyes előny nem ismerhető fel vagy nagyon csekélynek tűnik, akkor egy kilátásba helyezett mozi (a nyelvtanfolyam után) vagy egy olaszországi út (a vizsgák után) igen ösztönzőleg hathatnak.

Asszociáció: a teljesen ismeretlen anyaggal való konfrontáció stresszt vált ki a középagyban és a szimpatikus idegrendszerben sok katekolamin szabadul fel, amely a rövid távú emlékezést talán még lehetővé teszi, de az anyag megértését már gátolja. Könnyebben tanulunk meg új dolgokat, ha azokat már ismert tartalmakkal köthetjük össze.

Redukció: mielőtt egy hatalmas anyag részleteibe bocsátkoznánk (és esetleg az időből is kifutnánk), jobb, ha áttekintjük előbb a teljes tartalmat, és a lényeget kiszűrjük. Ebbe a „csontvázba” a későbbi tanulási folyamat során könnyebben és gyorsabban illeszthetjük be a részleteket.

Kidolgozás: ennek során a tananyagot logikus összefüggéseibe rendezzük, ami megkönnyíti a tárolt információ „lehívását”. Egy telefonszámot pl. logikus számsorként jegyezhetünk meg, vagy a helységnek a nevét, ahol el kell kanyarodnunk, összeköthetjük valamilyen ismert személy nevével.

Ismétlés: hogy a rövid távú (10-20 mp-nyi) emlékezetben található információ hosszú távon tárolható legyen, először is figyelmesen el kell olvasnunk, és aztán gondolatban vagy hangosan azonnal el kell ismételnünk. Hogy az információ stabilan megragadjon, további ismétlésekre van szükség: az elsőre egy, a másodikra két, a harmadikra négy, a negyedikre pedig nyolc nap múlva.

A memória (nem) a kor kérdése

1959-ben Amerikában több mint 5000 középkorú nő és férfi részvételével hosszú távú kísérletbe kezdtek. A kísérleti alanyokkal 35 éven keresztül memóriateszteket csináltattak, hogy dokumentálhassák a szellemi képesség hanyatlását. Az eredmények azt mutatták, hogy a romlás a hatvanas évek közepén kezdődik, és 75 évesen felgyorsul, különösen a fejszámolás és a téri orientáció területén. Az esély arra, hogy ebben a korban is fittek legyünk szellemileg, csak csekély 15%. Jó hír: aki fiatalon, ill. 40-50-es éveiben edzi memóriáját, idős korára is friss marad szellemileg. A kísérleti személyek egy részét rendszeresen „agytornára“ fogták. Közülük a 70 évesek emlékezőtehetség tekintetében éppolyan jól teljesítettek, mint a 60 évesek, és nyolcvan körül is jobb formában voltak szellemileg, mint az átlag. Tehát sohasem késő még az idősebb emberek számára sem , hogy agyuk trenírozásába belefogjanak, hiszen az elért eredmények minden korban jelentősek. Napi kétszer 10 perc edzés már elegendő is.

Az igazi memóriatablettákat bizony még nem fedezték fel, bár Franciaországban és Amerikában e tekintetben már jó eredményeket értek el az agykutatók.

Jó tanács

Míg az emberi agy csodadrogját feltalálják, jobb, ha a jól bevált „agydoppingra” hagyatkozunk, és elegendő vitamint és nyomelemet veszünk magunkhoz. Mint ahogy azt több nemzetközi klinikai tanulmány is bizonyította, a ginszengkivonat enyhítheti az öregedés következményeit. Azoknál a betegeknél, akik agyi vérellátási zavarban és az agyi artériák rugalmasságának csökkenésében szenvednek, ginszenggel és gingkóval különösen jó eredményeket érhetünk el a memóriaért folytatott küzdelemben.

A legjobb eredmények alvás után

A legeredményesebben nem akkor működik az emlékezetünk, amikor befejeztük a tanulást, hanem 8-10 órával később. Egy tanulmány szerint, ha tanulás után egy éjszakát zavartalanul aludhatunk, akkor másnap különösen jól emlékezünk a bevésettekre. Úgy tűnik, az alvás ideje alatt a megtanultak tovább szilárdulnak az emlékezetben. Egy további kísérletből az derült ki, hogy ha azokban a fázisokban ébresztenek fel bennünket, amikor álmodunk, az emlékezőképességünk az előző nap szintjén marad. (Ami nem bizonyít egyebet, mint hogy tényleg alváskor, vagyis inkább az álom során tanulunk legtöbbet.) Pszichológusok szerint a „termékeny szünet” a sportolók körében is jól ismert. Azok a síelők, akik áprilistól novemberig szünetet tartanak, a következő szezonban jobban síelnek, mint az előző tél végén. Mind a testi, mind a szellemi emlékezőképesség gyengülhet sérülések, fáradtság, túlzott alkoholfogyasztás, ill. másnaposság következtében, valamint a természetes öregedési folyamat előrehaladtával. Míg a felsorolt zavarok közül az elsők többnyire elmúlnak, felmerül a kérdés, mit tehetnek az idősebbek, hogy szellemi frissességüket megőrizhessék…