Szaglás és ízlelés

Érzékszerveink nélkül sokkal szegényebbek lennénk, hisz nem érezhetnénk orrunkkal a virágok, a frissen kaszált fű vagy egy finom parfüm illatát, vagy nem tudnánk megkülönböztetni ételeink és italaink ízét, zamatát.

Most a szaglás és az ízlelés természetét vizsgáljuk, amelyek környezetünk kémiai jellegzetességeiről tájékoztatnak.

Szaglás

A látással és a hallással ellentétben a szaglás egyéni (szubjektív) érzés: minőségét nem lehet elfogulatlanul meghatározni. Ugyanahhoz az illathoz az egyes emberek különbözőképpen viszonyulnak: van, aki szereti, és van, akit kifejezetten zavar, annyira kellemetlennek találja. Egy illat megítéléséhez természetesen még földrajzi, kulturális tényezők is hozzájárulnak: például Franciaországban a friss illat kissé citromos kell hogy legyen, míg Angliában a rózsáéhoz hasonló.

A szaglószerv az orrnak és az orrüregnek csak kis részét foglalja el, az úgynevezett szaglósejtek pontosan az orrüreg felső részének nyálkahártyában találhatók. A sejtek csillószőreiből származó információ jut el az agyba. Ahhoz, hogy egy anyag szagérzést eredményezzen, „repülőnek” kell lennie, és meghatározott sebességgel kell a levegőben mozognia, azaz terjednie (innen szippantja fel a szaglás során keletkező légáram). A szagérzés egyénenként változó és az emlősállatok többségénél, valamint egyes alsóbbrendű fajoknál is (ilyen például a muslica), sokkal fejlettebb, mint az embernél. A kutyák például a szagokat több százmillióval kisebb töménységben is megérzik, mint az ember. Azonban a különböző illatokat, szagokat mi, emberek jól meg tudjuk különböztetni. Az egyes szagok azonosításának képességét gyakorlással egészen magas szintre fejleszthetjük. Egy illatszerész például több ezer illatot képes megkülönböztetni és felismerni.

ĺzlelés

Az ízlelés érzékszerve, a rugalmas nyelv, talán a legsokoldalúbb szervünk. Amellett, hogy részt vesz a szopásban, a nyálképzésben, a rágásban és a beszédhangok megformálásában, egyik legérzékenyebb tapintó szervünk is. E működéseken túl a főszerepet természetesen az ízek érzékelésében játssza.

A nyelv segítségével lehetővé válik a szájunkba vett anyagok kémiai tulajdonságainak felismerése. Az anyagoknak közvetlen kapcsolatba kell lépni az ízlelőbimbók speciális érzékenységű sejtjeivel, az ízlelőreceptorokkal, amelyek nemcsak a nyelv felszínén találhatók, hanem a szájnyálkahártya különböző helyein is előfordulnak.

Az ízlelőbimbók a nyelvhát szemölcsein (vagy más néven papilláin), a lágy szájpadban, a garat hátsó falában, valamint a gégebemenet környékén találhatók. Ezért van az, hogy az ételek íze a nyelés folyamán is megmarad. A nyelvhát felszínén található fő szemölcsök a pálcika, a levél és a gomba alakú, valamint a körülárkolt papillák. Legtöbb a pálcika alakú ízlelőbimbó, ezek a nyelv középső árkával párhuzamosan helyezkednek el, szabályos sorokban. Az ízlelőbimbók külső rétegének sejtjei a nyelv felszínén folyamatosan elhalnak, és bevonatot képeznek. Ez a fehéres bevonat a lepedék, ami különféle betegségek tünete is lehet.

Az ízérzés csupán a négy alapvető ízre választható szét: édes, sós, savanyú, keserű. Ezeket az ízeket a nyelv különböző papilláin található, mikroszkopikus méretű ízlelőreceptorok rögzítik. ĺgy válik lehetővé a nyelven egy „íztérkép” megrajzolása: a nyelv hegye az édesre a legérzékenyebb, az alapja a keserűre, a szélei a savanyúra, valamint az alap és a csúcs egyes részei a sósra. Természetesen az ember az alapízeken kívül, minden ízárnyalatot képes érzékelni az orrüregen keresztül. Az ízimpulzusokat a IX. agyideg gyűjti össze, ami a VII. agyideggel (arcideg) egyesül és a nagyagyban levő ízlelőközponthoz vezet.

Forrás: Család és Egészség

Tudja-e, honnan származik a szag?

Több elmélet is keresi a magyarázatát annak, hogy miből adódik az egyes anyagok illata, szaga. A legvalószínűbbnek tartott magyarázat szerint a szagokban az anyagok molekuláinak alakja játszik döntő szerepet, vagyis az a tény, hogy az adott molekula beilleszkedik-e a szaglószőrök receptoraiba. Az elméletet azzal támasztják alá, hogy ha egy illatanyagot folyamatosan adagolunk, akkor azt hamarosan megszokjuk, és egy idő után már nem érezzük azt a bizonyos szagot. Ezt a megszokást kiválthatja a szaglóreceptor területeinek telítődése. Kis szünetre, pihentetésre van tehát szükség ahhoz, hogy az adott receptor újra használhatóvá váljon, és a szóban forgó illatot ismét érezzük.