Miért sírunk? Mire jó a könny?

A sírás a kapcsolatteremtés egyik legelső eszköze: a kisbaba így jelzi szükségleteit, így adja a szülei tudtára az érzéseit. Ez az ő „nyelve“, amelyet a hangerő és a hangnem változtatásával egészen kifinomulttá képes tenni. Állítólag hatféle csecsemősírást lehet megkülönböztetni: a fájdalom, az éhség, a hascsikarás, az unalom, a kényelmetlen testhelyzetek által kiváltott sírást, illetve azt, amellyel a baba levezeti felesleges energiáit a nap végén.

Akaratlanul

A sírásról persze később sem szokunk le. Igaz, a férfiaknak a nyugati kultúrákban „nem illik“ könnyezniük. Pedig nem volt ez mindig így: az őskorban ugyan valóban nem volt kifizetődő kimutatniuk szándékaikat és érzelmeiket, ám az ókorban, a középkorban és a reneszánsz idején a férfiak is sírtak anélkül, hogy ez a gyengeség jelének számított volna.

Jó annak, aki tud sírni! A sírás természetes emberi reakció, a test, a lélek és a szellem együttes válasza valamire, amire szavakkal nehéz felelni. A nevetéssel sok tekintetben rokon jelenség. Mindkettő akaratlanul tör ki belőlünk, egyiket sem tudjuk szabályozni, mindkettő igénybe veszi az egész embert: testünk rázkódik, arcvonásaink megváltoznak, artikulálatlan hangokat hallatunk. Közben sem beszélni, sem fizikai tevékenységet végezni, sem szellemi erőfeszítést tenni nem tudunk. Elgondolkodtató különbség viszont, hogy míg a nevetés kollektív tevékenység (együtt hahotázni jó, a nevetésnek közösségformáló ereje van), addig sírni inkább magányos dolog, még akkor is, ha többen együtt sírunk.

Katarzis

A sírás a pszichikum védőmechanizmusa. Oldja a feszültséget, ellazít, átmossa a lelkünket. Terapeutikus hatása van, utána mindjárt más színben látjuk a világot, újra képesek vagyunk a másokkal való kapcsolatteremtésre. Szinte katartikus ereje van. Egyes tudósok azt állítják, hogy a könnyezés fokozza a boldogsághormon, az endorfin képződését! Sírni tehát olyan, mint átélni egy záport: hagyni kell lezúdulni az esőt, hogy aztán újra kisüthessen a nap.

Mi a könny?

A könny igen értékes testnedvünk. Hígan folyó váladék, amelyet a szemüreg külső zugában található könnymirigyek választanak ki. Nagyrészt vízből áll, csak mintegy két százalékát alkotják szilárd elemek: fehérje és só. A könnymirigy tevékenysége nagyon fontos, hiszen a könnynek köszönhető, hogy nem szárad ki a szemünk, és a szemhártyánk átlátszó marad. Ezt a folyamatot az idegrendszer szabályozza. A könny sok mindentől megóv bennünket. Rögtön reagál például arra, ha idegen, irritáló anyag kerül a szemünkbe. Antibakteriális hatóanyagaival a fertőzésektől is óv. Akinek szemében nem termelődik elegendő mennyiségű könny, az az úgynevezett „száraz szem“ szindrómában szenved. Szúró, viszkető érzésre panaszkodhat, illetve arra, hogy estére nagyon elfárad a szeme, és olyan érzése van, mintha homokot szórtak volna bele. A tünetek életmódváltással (például a dohányzás abbahagyásával), szemcseppek vagy gélek használatával enyhíthetők.