Miért rágja a baba a körmét?

A körmüket rágó gyerekek általában négyéves koruk körül „fedezik fel“ ismét az ujjukat: a körömrágás az egykor megnyugvást hozó ujjszopás élményét idézi fel bennük. Mivel hat-hét éves korukra, mire iskolába kerülnek, az ujjszopás már számukra sem elfogadható, sőt, szégyellnivaló cselekedet, helyette inkább a körmüket és a körülötte lévő bőrt kezdik rágni.

A miértekről

Olykor valóban jól körülhatárolható, banális oka van a körömrágásnak. Lehet, hogy a kicsi csak kíváncsiságból vagy unalomból veszi fel ezt a szokást. Esetleg csak átmeneti jelenségként fordul elő, amikor a gyerek új élethelyzetben találja magát, költözéskor, iskolakezdéskor, kórházba kerüléskor.

Az igazi szokássá való körömrágás viszont már túlmutat önmagán: mélyebb okokra utal, ki kell deríteni, mi állhat e tünet hátterében. Többnyire szorongást, feszültséget jelez, amely a körömrágás során kissé oldódik. Ideiglenes örömérzethez, megnyugváshoz vezet, ez azonban rövidesen bűntudatba fordul át. Ez a negatív érzés viszont újra csak szorongást okoz, ami ismét körömrágásra késztet. Az önpusztító szokás sokszor fájdalommal is jár: ez a fájdalomérzet segíthet az agresszió levezetésében, átmeneti megkönynyebbülést idézve elő.

Mit tegyünk?

Leggyakrabban azok a gyerekek rágják a körmüket, akik túl magas elvárásokkal szembesülnek otthon vagy az iskolában. A körömrágás az elhagyatottság érzését, a szeretett személyektől való elszakadás traumáját is közvetítheti.

S még nem is szóltunk az állandó, kóros körömrágásról, amikor a gyerek (vagy a felnőtt) folyamatosan, csaknem megállás nélkül rágja a körmét. Ez már gyógyítandó betegségnek számít: megfelelő kezelés nélkül könnyen további egészségi és életviteli problémákat okozhat. Sokszor úgy tűnik, a gyerek szándékosan rágja a körmét, és bármikor képes lenne abbahagyni. Próbálkozhatunk tiltással, ám valószínűleg időről időre újrakezdi. Ha pedig túl erőteljesen lépnénk fel e szokás ellen, lehet, hogy egy időre felhagyna vele, de feltehetően más cselekedetben vezetné le a szorongását, feszültségét. Megpróbálhatjuk elmagyarázni neki, miért egészségtelen, ha a kezét folyton a szájába veszi, és hogy mennyire nem esztétikus végignézni, ahogyan valaki éppen megcsonkítja a körmeit - magáról az „eredményről“ nem is beszélve. Ám többnyire hiába beszélünk a lelkére. Ha a szokás kóros szintet ér el, vigyük pszichológushoz a gyereket! Igyekezzünk kideríteni és megszüntetni a szorongás okát, előzzük meg, hogy visszaessen, ha egyszer már sikerült leszoknia. (A visszaesés sajnos nagyon gyakori.)

Ha rólunk van szó

Ha mi magunk is megrögzött körömrágók vagyunk, még tudatosabban felvehetjük a harcot e káros-kóros „szenvedély“ ellen. Új motivációk is adhatnak lendületet: egy fontos esemény (például egy esküvő), amelyen a közeli jövőben tökéletesen kell megjelennünk. Van, akin egy jól kitalált ajándék is segíthet: egy ízléses manikűrkészlet, aminek örül, és alig várja majd, hogy rendeltetésszerűen használhassa.

A legegyszerűbb lenne persze megelőzni azt, hogy a belső feszültségünk olyan szintet érjen el, amely hasonló tünetekben jut kifejezésre. Próbáljunk meg lazítani, sajátítsunk el relaxációs, stresszoldó technikákat! Vezessük le feszültségünket inkább sportolásban és jóízű baráti beszélgetésekben!