Kezdetben volt a penészes bab...

Az antimikróbás szerek hatásának alapja az ún. szelektív toxicitás, ami annyit jelent, hogy a szer nem ártalmas az emberi szervezetre, viszont a kórokozókkal szemben erősen mérgező. Ez csak akkor lehetséges, ha a mikroorganizmus azon alkotórészére fejti ki hatását, amely az emberben nem található meg, vagy olyan életfolyamatát akadályozza, amely az embernél más módon megy végbe (pl. fehérjeképződés).

Az antibiotikumok két nagy csoportját különböztetjük meg. Egy részük gátolja a baktériumok növekedését, fejlődését, a másik csoportjuk viszont el is pusztítja azokat. Ép immunrendszerű embernek betegség esetén elég olyan antibiotikum, amely a kórokozók szaporodását akadályozza meg. Abban az esetben, ha súlyos, életveszélyes fertőzést kell leküzdeni, pl. agyhártyagyulladást, akkor célszerű azt az antibiotikumot választani, amely a kórokozókat el is pusztítja. A korrekt kezelés feltétele, hogy a legalkalmasabb gyógyszerrel, megfelelő adagban, megfelelő ideig tartson.

Mikor szükséges az antibiotikum?

Kizárólag akkor kell(ene) antibiotikumhoz nyúlni, ha a beteg bizonyítottan bakteriológiai tenyésztés vagy klinikai tünetek alapján feltételezhetően bakteriális fertőzésben szenved. Ha a tenyésztés kimutatja a kórokozó jelenlétét, a legmegfelelőbb szerrel azonnal kezdhető a célzott kezelés. Abban az esetben, ha nincs lehetőség bakteriológiai tenyésztésre, ún. kezdő terápiát kell alkalmazni. Ha ez a terápia eredményes, akkor a gyó-gyulásig lehet folytatni, ha viszont nem, akkor néhány nap múlva a tenyésztés alapján célzott kezelésre térhetünk át. Azonnali kezdő terápia szükséges, ha súlyos helyi fertőzésről van szó, pl. tüdőgyulladás, agyhártyagyulladás, de kezdő terápiát kell alkalmazni akkor is, ha a fertőzés kevésbé súlyos, ám a beteg veszélyeztetett (koraszülött, idős, cukorbeteg).

A megfelelő antibiotikum kiválasztása nagyon bonyolult folyamat, hiszen sok tényezőt kell figyelembe venni ahhoz, hogy az adott betegségre a leghatékonyabb, legkevesebb mellékhatású, és ha mód van rá, akkor a legolcsóbb szert alkalmazzuk. Figyelembe kell venni a páciens életkorát, mert a gyermek vagy az idős beteg egészen máskép reagál a gyógyszerre és. esetleges mellékhatásaira, mint a fiatal felnőtt. Fontos tényező továbbá a máj- és veseműködés, hiszen megváltozhat, lelassulhat a gyógyszer kiürülése, ha e szervek rosszul működnek. A nagyon kövér vagy nagyon sovány betegek szervezetében eltérhet az átlagostól a gyógyszerkoncentráció.

Adható-e antibiotikum megelőzésképpen?

Pontosan körülírhatók azok az esetek, amikor nem a fertőzés felszámolására, hanem megelőzésére alkalmazunk antibiotikumos kezelést. Ilyen eset, ha valaki olyan vidékre utazik, ahol malária fordul elő. Ebben az esetben az ember kötelező maláriaellenes védőoltást kap. Az agyhártyagyulladásos gyermek környezetében (óvoda, bölcsőde) szintén antibiotikummal védhető ki a betegség továbbterjedése. Műtét utáni sebfertőzés viszszaszorítása érdekében is adnak antibiotikumot.

A mikroorganizmusok elleni kezelés nem mindig várakozásunknak megfelelően alakul. A vártnál kedvezőbb, de sokszor a vártnál rosszabb hatás is kialakulhat. Ilyenkor az antibiotikum hatását erősítő és gyengítő tényezőkre is gondolnunk kell. A hatást erősítő tényezőként elsősorban a szervezet védekező képességét említeném, hiszen a fertőzöttek nagy része az antibiotikum-korszak előtt is meggyógyult. Meg kell jegyezni, hogy vannak olyan gyógyszerek is, amelyeknek utóhatásuk van. Ez azt jelenti, hogy a baktériumok egy ideig a kezelés befejezése után sem képesek szaporodni.

Mellékhatások

Mint minden testidegen anyagnak, gyógyszernek, az antibiotikumoknak is vannak mellékhatásai. Ezeket okozhatja a beteg érzékenysége, allergia egyes hatóanyagokra, de előfordulhat túlérzékenység a segédanyagokra is, pl. laktózra, zselatinra. A hatóanyag kémiai szerkezete mérgező lehet a vesére, májra, vérképzésre vagy az idegrendszerre. Az antibiotikum megválasztásakor tehát fontos a mellékhatások figyelembevétele. A cél az, hogy a gyógyulás ne járjon a beteg sem múló, sem maradandó károsodásával.

Néhány szó a kezelés költségéről

Az antibiotikum nem olcsó gyógyszer, sőt néhány hatóanyag kifejezetten drága. A kezelés költsége azonban nem csupán a gyógyszergyárak által meghatározott árra vonatkozik. Előfordulhat, hogy a legolcsóbb szer szükségtelen többletkiadást okoz, ha hatástalannak bizonyul az adott fertőzéssel szemben. Hosszabbíthatja a munkaképtelenséget, kórházi kiadásokat, a beteg szenvedését. A drágább szer viszont gyorsíthatja a gyógyulást, esetleg életet is menthet. Ezért – különösen szűkös anyagi helyzetünkben – rendkívül fontos a költségek mérlegelése. A szerző gyógyszerész

Ha nem hat a gyógyszer...

Ha a kezelés annak ellenére sem kielégítő, hogy a kórokozó ellen

a leghatékonyabb szert alkalmaztuk, gondolnunk kell az alábbi tényezőkre:

Az antibiotikum nem jutott el a fertőzés helyére, pl. valamilyen elzáródás miatt (légutak, húgyutak, epeutak).

Az adott terület rossz vérellátása miatt a kórokozók nem tudnak szaporodni, tehát a szaporodásukra ható gyógyszer ilyenkor hatástalan.

A kórokozók ellenállhatnak a hatóanyagnak.