Ha keletről jön a hideg...

Reisz András meteorológus saját magán is tapasztalta mindezt? – Egyértelműen – bólint. – Melegfrontkor én is bágyadt, fáradt vagyok, hidegfrontkor pedig élénk, mozgékony. Van egy érdekesebb tapasztalatom: ha Szibéria felől érkezik a hideg, fáj a bölcsességfogam. Nem tudom, hogy van-e tudományos alapja, de ez az én megfigyelésem. Az orvosmeteorológia nagyon modern terület, intenzíven kutatják. A meteorológiai és az egészségügyi központok együttműködnek, onnan kapjuk az adatokat.

Ha a szakember előre tudja, mi várható, ez nem lehet rá rossz hatással? – Nem tudom, hogy ez hogyan működik, de például a fejfájás légköri hatásra vezethető vissza, s ha ezt az ember tudja, akkor nem gondol azonnal arra, hogy súlyos beteg.

Reisz András nemrég fejezte be a tanulmányait, ott maradt az egyetemen tanítani, ráadásul tévésztár is, a Magyar Televízió képernyőjéről ismert meteorológus. A frontérzékenységet valószínűleg csak hallomásból ismeri. Válaszából kiderül, hogy nem egészen: – A dolog teljesen független attól, hogy hány éves az ember. A fiataloknál is kimutatható a frontérzékenység, csak ők még nem tudatosítják anynyira, mint az idősebbek. Tény, hogy az idősebb korosztályt jobban érinti, náluk a vegetatív idegrendszer sokkal rosszabb állapotban van. Nem véletlen, hogy fáj a térd, sajog a test, ha változik az idő. Én csak akkor érzékelem a jelzést, amikor már itt van a front.

A tavalyi beszélgetéskor azt mondta, most már tennie kell valamit, mozognia kell. Nem úgy néz ki, mint aki lustálkodik – sudár termetű, karcsú. A csinos lányok ezrei figyelik a képernyőn. Ez arra serkenti, hogy sportoljon. – Általában mozgékony ember vagyok, de hozzá kell tennem, hogy az ősz és a tél a legrosszabb évszakom, olyankor nagyon keveset vagyok levegőn, keveset sportolok. Két éve kijárok a Margit-szigetre, hogy megtartsam a kondíciómat. Nem csak azért, mert fiatal vagyok, és tetszeni szeretnék valakinek, hanem mert önmagamnak szeretnék megfelelni. Úgy gondolom, minden embernek úgy kell alakítania az életét, hogy ne érezze: az egészsége azért romlik, mert nagyon sok időt tölt a tévé előtt, telezabálja magát. Pontosan télen kell a legtöbb mozgás. A lakásban is igyekszem ellensúlyozni a napfény hiányát, mégpedig azzal, hogy még éjszaka is gyertyát égetek. Mécseseket meg illatos gyertyákat használok, s azt tapasztalom: ha úgy fekszem le, hogy körülöttem égnek a gyertyák, az egyrészt melegséget áraszt, másrészt pedig a gyertya lángja elűzi a rossz gondolatokat. Lehet, hogy ez nem igaz, de ha az ember bebeszéli magának, akkor hat.

Sugárzik belőle a vitalitás, a tettvágy. – Ha jellemezni kellene magam, azt mondanám, hogy teljesen instabil ember vagyok, akit nagyon gyorsan el lehet mozdítani az öröm vagy a bánat irányába. A külvilággal való viszonyom eléggé kiegyensúlyozatlan, és sok minden hat rám. Legyen az a környezet, emberi dolog, politikai esemény vagy egy rossz hír. Ezeket nehezen tudom kezelni, s ilyenkor lelassulok, nem tudok odafigyelni a munkámra, a televíziós szereplésemre, rossz a hangulatom. Segít valami a gyertyalángon kívül? – Számomra az jelent gyógyírt, ha van mellettem valaki, akinek elmondhatom a problémáimat. Ha egyedül vagyok, zenét hallgatok, olyat, ami régi szép pillanatokat, a gyermekkoromat idézi fel, ebből merítek erőt. Ha rossz az idő, kerékpározni nem mehetek, de egyébként kitűnő energiaforrás, azzal is le tudom vezetni a feszültséget. Az is eltereli a rossz gondolataimat, ha olyan műsort nézek a tévében, amit szeretek, ami jó kedvre derít. Próbálom összegyűjteni azokat a dolgokat, amelyek kedvesek nekem, és nincs esély se rá, hogy csalódást okozzanak. Az embert naponta érik csalódások, sajnos egyre gyakrabban, s ilyenkor meg kell próbálnia felidézni a élete legszebb képeit. Csak így tud megszabadulni a stressztől.