GYÓGYTURMIX

A televíziónézés dohányzásra késztetheti a gyerekeket. Kutatók szerint a televízió a dohányzás reklámozásának közvetett módja lehet. A kutatók tanácsa a televíziónézés időtartalmának korlátozása, lehetőleg napi kevesebb mint két órára. Az 1990-es körülbelül öt százaléktól 1992-ben hét százalékkal több gyerek mondta, hogy dohányzik. Azoknál a gyerekeknél, akik öt vagy annál több órán át néztek televíziót naponta, közel hatszor valószínűbb volt a dohányzásra történő rászokás, mint azoknál a társaiknál, akik a legkevesebb időt töltötték televíziónézéssel, míg a naponta négy vagy több órán keresztül tévézőknél körülbelül ötször valószínűbb volt a dohányzás előfordulása. Az Amerikai Gyermekgyógyászok Akadémiája napi két óránál nem több, minőségi, azaz oktató és erőszakmentes televíziózást javasol a gyerekeknek.

Aludjon és fogyjon!

Az elhízást összefüggésbe hozzák az alvással töltött órák számával. Német kutatók szerint azok a gyerekek, akik többet alszanak, kevésbé válnak túlsúlyossá vagy elhízottá. „A gyerekeknél az alvás időtartama az elhízásra utalhat, és úgy tűnik, független a gyerekkori elhízással kapcsolatos egyéb kockázati tényezőktől” – mondták R. Vonkries és munkatársai a müncheni Institute for Social Pediatrics and Adolescent Medicine-en. A vizsgálatot végzők 5-6 éves gyerekek kötelező fizikai vizsgálatán gyűjtött magasság- és súlyadatokat elemeztek. A magasság- és súlyadatokat testtömegindex- (body mass index – BMI) értékekké alakították, a szülők pedig olyan kérdőíveket töltöttek ki, amelyek a gyerekek túlsúllyal, vagy kövérséggel kapcsolatos rizikófaktorait vizsgálták. A kérdőíveken az alvási szokásokra vonatkozó kérdések is szerepeltek. Vonkries és munkatársai arra az eredményre jutottak, hogy a gyerekek túlsúlyra vagy kövérségre vonatkozó kockázati tényezője az alvással töltött órák számával csökkent. Az elhízás előfordulásának gyakorisága a gyerekeknél, akik tíz órát aludtak, 5,4% volt, a 10,5-11 órát alvóknál 2,8% és azoknál, akik legalább 11,5 órát aludtak, 2,1% volt. A szociális, a demográfiai, az életmódbeli és az alkati tényezők alkalmatlannak bizonyultak a különbségek megmagyarázására.