Ép nyirokrendszert!

Szinte egyetlen szervrendszerről sincs annyi tisztázatlan dolog és misztikus elképzelés, mint a nyirokrendszerről és a hozzá fűződő betegségekről.

A nyirokérrendszer a legkisebb erekkel, a nyirokkapillárisokkal veszi kezdetét, melyek szorosan beépülnek a véredényrendszer kapillárisai közé. A hajszálérhálózat artériás részén jut ki a víz a benne oldott tápanyagokkal és az oxigénnel együtt a környező szövetekbe. Ez a folyamat biztosítja a szövetek táplálását. A hajszálerekben a filtráció hajtóereje a kapillárisnyomás. A kapillárisok vénás szárán a víz túlnyomó része az anyagcsere végtermékeivel és a szén-dioxiddal együtt ismét visszajut a véráramba. Ez rendszerint a kiszűrődött folyadékmennyiség 90 százaléka, a maradék 10 százalék a szövet közti (intersticiális) térben marad, amit a nyirokrendszernek kell elszállítania. A nyirokedények tehát elszívó csatornákként működnek és megakadályozzák a szövetek duzzadását. A víz mellett fehérjéket, sejtes elemeket (vérsejteket és betolakodott kórokozókat), a bél területén pedig zsírokat is szállítanak. A salaktalanítás java része a nyirokrendszeren keresztül történik, mert csak ez képes a nagyobb részecskék elszállítására.

A vér hajszálereivel ellentétben a nyirokérrendszer teljesítőképessége (kapacitása) növelhető, ami azt jelenti, hogy a nyirokedényeket erőteljesebb munkavégzésre lehet sarkallni. Az egészséges nyirokerek a nyugalomban elszállított folyadékmennyiség tízszeresét is képesek felvenni. Ezt nevezzük a nyirokedények biztonsági szelepfunkciójának, melynek következtében a hirtelen megnövekedett sejt közötti folyadékmennyiség mellett sem alakulhat ki ödéma. Ám ha a nyirokerek nem működnek rendesen, befogadóképességük már nem növelhető a tízszeresére, s végül a normális terhelésnek sem lesznek képesek megfelelni. Ekkor nyirokpangás (ödéma) lép fel.

A nyiroködéma jellemzői

A nyiroködémák sajátossága a már említett fehérjegazdagság. A nyirokpangás kezelése nélkül a kötőszöveti sejtek túlburjánzásához, és emiatt szinte minden esetben a hámszövet és az irha hegesedéséhez, megmerevedéséhez, vagyis egyre jobban erősödő bőrkeményedéshez vezet. A vízhajtó anyagoktól csak rövid ideig tartó javulás várható, hosszú távon azonban leromláshoz vezetnek, hiszen hiába szabadítanak meg a felgyülemlett víztől, a zavart okozó fehérjék továbbra is a szövet közti térben maradnak, és koncentrációjuk emelkedik. Ezáltal a szövetek keményedését még inkább elősegítik.

A nyiroködéma csoportjai

A nyiroködémát különféleképp csoportosíthatjuk. Általában elsődleges és másodlagos nyiroködémát különítünk el. Előbbi a veleszületetten hibás felépítésű nyirokedényekből ered, maga az ödéma azonban csak a későbbi élet során jelentkezik. A másodlagos forma betegségek (például gyulladások) vagy műtétek következménye, melyek során a nyirokrendszer beszűkül, hiszen például tumoros betegségeknél nyirokcsomókat is el kell távolítani a műtét során. A harmadik világ országaiban pedig egy fonalféreg okozta betegség, a filariázis a leggyakoribb oka a nyiroködémának.

Néhány ödémás esetben úgynevezett visszaáramlás jön létre, melynek következtében sipoly képződhet a bőrben, a belső szervekben és az ízületekben, ily módon a szervezet nyirokfolyadékot és vele együtt fehérjéket veszít.

Miről ismerhető fel a nyiroködéma?

Tipikus esetben egyoldalasan fejlődik ki, vagy legalábbis aszimmetrikus. A bőr nem színeződik el, az ödéma fájdalommentes és fokozatosan alakul ki. Ha a lábakat, s egyúttal a lábfejeket is érinti, a lábujjak közötti bőrredők szinte annyira összeolvadnak, hogy az egyes ujjak nem kivehetők (súlyemelő lábak). Ezzel párhuzamosan a bőr természetes ráncai gyakran elmélyülnek, ami a kézfejen és a rüsztön kifejezett. (ba)