Előzzük meg a csigolyatörést!

Az öregkori betegségekkel ráérünk majd öreg korunkban foglalkozni – vallják sokan, nagyvonalúan az aggokat sújtó kórok közé sorolva a csontritkulást is. Különös, de e fiatal korban megalapozódó betegségről az átlagember még mindig nagyon keveset tud.

A tájékozottabbaknak eszükbe juthat még a kalcium, mint a csontképzéshez szükséges ásványi anyag. Esetleg a tej, amelyről nagyanyánktól hallottuk, hogy a fejlődő szervezetnek szükséges van rá, hogy erős és egészséges legyen. A csontritkulással azonban a többség akkor néz szembe először, amikor már nagy a baj.

A csontritkulásra egyre nagyobb figyelmet fordítanak a szakemberek – a legújabb adatok szerint egyre komolyabb népegészségügyi problémát jelent mindenütt. A csontritkulásra visszavezethető halálozás nagyságrendjére jellemző, hogy vetekszik a mell- és nőgyó-gyászati daganatok okozta veszteséggel.

A csont ritkulása már negyvenéves kor előtt elkezdődik, de csak két-három évtizeddel később válik olyan mértékűvé, hogy könnyedén eltörik, és ami még roszszabb, nehezen, vagy egyáltalán nem gyógyul meg. A súlyos csontritkulás szó szerint nyomorékká tesz, a csípőtáji törések egy része pedig egy éven belül halálhoz vezethet.

Az oszteoporózis elleni védekezéssel egyre többen, köztük maguk a betegek is foglalkoznak. A statisztikák szerint várhatóan minden harmadik, ma 50 évesnél idősebb nő, és minden nyolcadik 50 feletti férfi fog csontritkulásban szenvedni. Akik elmulasztották, hogy a csonttömeg kialakulása szempontjából meghatározó időszakban, azaz gyermek- és ifjúkorban helyesen – kalciumgazdagon –táplálkozzanak, még mindig tehetnek valamit magukért, állapotuk szinten tartásáért, a nagyobb baj megelőzéséért.

A mozgás sok gyógyszert pótolhat, de egyetlen gyógyszer sem pótolja a mozgást – tartja a bölcs mondás, aminek igazságát a csontritkulás megelőzése vagy késleltetése szempontjából sem lehet megkérdőjelezni. Áttérni a helyes táplálkozásra, s kialakítani a megfelelő életvitelt (abbahagyni a dohányzást, a túlzott kávéivást és minimálisra csökkenteni az alkoholfogyasztást) – sohasem késő és nem is haszontalan. Azok számára pedig, akik már a leginkább veszélyben lévő korosztályba tartoznak, a legfontosabb eszköz az óvatosság, amivel elkerülhetik a töréseket. Rendkívül fontos az első csigolyatörést megelőzni – mert az első után kettő-ötszörösére nő az újabb csigolya-összeroppanás valószínűsége.